A Korongvilág sorozat része, de az előzmények ismerete nélkül is élvezetes olvasmány. Pratchett jó, nagyon jó!
Kezdjük a hátsó borítóval:
“Az előadásnak még akkor is folytatódnia kell, ha öldöklés, káosz és zűrzavar tombol az éjszakában.
Az ankh-morporki Operaház hatalmas, túldíszített épület, amelyben ártatlan, fiatal szopránokat ér el a végzetük egy furcsán ismerősnek tűnő, romlott lángelme képében, aki a frakk egy bizarrul rémisztő változatát viseli…
Valaki legalábbis ezt reméli. Ám Wiharvész Anyó, a Korongvilág leghíresebb boszorkánya is a nézőtéren tartózkodik. És ő nem állhatja az ilyesmit.
Úgyhogy baj lesz. (De természetesen egész estés kikapcsolódás keretében, tele fülbemászó, slágergyanús gyilkosságokkal…)”
Terry Pratchett most éppen az Operát állította görbe tükör elé és ehhez a Korongvilág alakjai asszisztáltak neki. A Maszkabál nagyjából krimi, azaz akad egy gyilkos, aki gyilkolászik, de vannak még boszorkányok furcsa hobbikkal és ambíciókkal, sajtgyáros, akik Operára nyergelt át, és énekes hajlamú szüzek. Van fantom is, mert egy rendes operába olyan is kell…
A történet kanyargós, érdekes, azonban a könyv nem ettől jó, hanem a kifordított szavakból és csavaros asszociációktól. Élvezetes olvasni.
