Kétgyerekes edzett anyaként egy kis takonytól nem ijedek meg, de sohase gondoltam volna, hogy az orrváladék ilyen remek alap egy meséhez. Figyelem, egy termetes fika és baci otthont keres!
Tóth Kriszta egy otthonát veszített takony családról írta legújabb meséjét. A könyv főszereplője Fikkelstein úr, akit hű társával, Bacival együtt kifújnak egy orrból, így új lakóhely után kell nézniük. Némi kaland után eljutnak a Katica Óvodába, ahol megismerkednek Petivel, aki nem szereti kifújni az orrát, és boldogan beköltöznek a jobb orrlyukába. Hamar kiderül, hogy a balban már lakik valaki; Fikula asszony. Fikkelstein úr és Fikula asszony között szerelem lobban és gyorsan családot is alapítanak, gyerekeik születnek, Peti pedig mindeközben igazán náthás lesz.
Az Orrfújós mese egy hihetetlen vicces történet a másik oldalról, amiben Baci, a “kedves, ocsmány háziállat” influenzajárvány kirobbantásáról álmodozik és Fikkelstein úr roppant büszke magára a felszított láz miatt és reményét fejezi ki, hogy Peti talán kórházba is kerülhet.
Tóth Krisztina nem azt szajkózza, amit a legtöbb anya, hogy “moss kezet!”, “fújj orrot!”, “ne nyald végig a buszt!”, hanem arról mesél, milyen gondot okoz egy hívatlan látogató (takony és baci), ha gond nélkül beköltözhetnek egy orrba. Mindeközben a történet kalandos, nyelvezete rendkívül szórakoztató, amelyhez Timkó Bíbor illusztrációi remek miliőt teremtenek.
A könyv végén pedig ott a pikírten elhelyezett kérdés, amitől minden gyereknek azonnal kedve támad kifújni az orrát, majd megmosni a kezét. Spoiler, de elmondom, hogy a kedves takony-családot végül Peti orrából is kilakoltatták. „Most ólálkodnak a környéken, és keresik azt a tágas, lakályos orrot, ahová mindnyájan beköltözhetnének. A tiéd például elég formásnak látszik. Mondd csak, kifújtad ma már? Többször is? Először a jobb, aztán a bal oldalt? Igen? És kezet is szoktál mosni? Na, akkor ide nem jönnek, ebben biztos lehetsz.”
