A sorsfordító halálugrás előtti halogatás és megváltást jelentő véletlen találkozások. Minden kapcsolat időzített bomba…
Huszonöt. Fontos szám. Tóth Krisztina 25 évvel ezelőtt adta ki első könyvét. Legújabb kötetében, a Pillanatragaszóban huszonöt novella olvasható. Mindegyik egy-egy pillanatfelvétel Magyarországról, tükörcserép az elmúlt negyedszázadból. A Pillanatragasztó megkísérli összeragasztani ezeket a cserepeket, és rögzíteni a múlt egy darabját.
Vajon miért bonyolódik levelezésbe egy arab fiú a Madártani Intézettel? Mit keres egy hulla a kiállítóteremben? Mi történt azzal a nővel, akinek egy bevásárlóközpontban egyszer csak leesik a feje? És mi sodorja a középkorú művésztanárt az őrület szélére egy tengerentúli utazás alatt? Hová tartanak egy kisbuszban az erdélyi vendégmunkások, és mi lesz a kissráccal, aki velük utazik?
A szereplők a legkülönbözőbb helyszíneken élnek, életük díszletei, lehetőségeik, vágyaik nagyon eltérőek, de közös bennük, hogy sorsfordító pillanatok előtt állnak. A döntést, a végső nagy halálugrást azonban csaknem mindegyikük halogatja: egy-egy pillanatra odaragadnak másokhoz, a véletlen találkozások talán megváltást jelenthetnének, de ők nem képesek felismerni a lehetőséget.
Részlet a kötetből:
“Reggel még nem csöpögött. Tisztán emlékezett, hogy amikor délelőtt tíz körül belépett a konyhába, akkor a radiátor alatt még nem volt víz. Később átment az egymásba nyíló kiállítótermekbe és ellenőrizte, hogy mindenütt ki van-e ragasztva a műtárgyak alá a cím meg az ár. Mire tizenegy körül visszatért a hátsó kis konyhába, hogy előkészítse a fogadásra a tálakat, már állt a víz a kövön.
Fogalma sem volt, honnan kerítsen szerelőt. Először is felitatta egy ronggyal a tócsát, aztán telefonált a szállítónak a borok miatt. Nagy tömegre számított az előszilveszteri bulin. A három kiállítóterem egybenyitva sem volt túl tágas, a galériát ugyanis egy bérház második emeletén, egy lakásban alakították ki, de az év végi eseményre mégis mindig összezsúfolódott vagy száz ember. A tulajdonosnő ilyenkor több képet és tárgyat adott el, mint a megelőző hónapokban összesen.
Dél körül megérkeztek a borok, addigra a leterített rongyok ellenére is úszott a konyha. Muszáj volt valamit tenni. Föl-le járkált a visszhangos térben: felhívta a ház gondnokát, aztán a tudakozót. Ott három nevet ajánlottak, abból az első kettő nem vállalta, a harmadik meg azt mondta, hogy talán hat körül oda tud érni, a hóeséstől függ. A nő azt felelte, hogy a hat óra késő lesz, ide hétre már a vendégek érkeznek, és kérte a szerelőt, hogy nagyon siessen.” A folytatáshoz kattints ide!
