Régi idők tömegközlekedési plakátjai különleges időutazásra hívnak. Gondoltad volna, hogy villamosvasúton kötni balesetveszélyes?
A Retróplakát kiállítás a BKV, illetve jogelődjeinek grafikai és szöveges plakátjaiból, hirdetményeiből mutat be válogatást. Az összeállítás a fővárosi közösségi közlekedés múltjának két korszakából: egyrészt az 1923-ban egyesített Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság (BSzKRt) negyed évszázadából, másrészt az 1950-es, 1960-as évek világából és a Budapesti Közlekedési Vállalat első évtizedének fennmaradt plakátjait tárja a nagyközönség elé.
A 20. század első évtizedeire Budapesten a városi közlekedés csaknem minden ma is működő ága megjelent, melyeket akkoriban számtalan társaság üzemeltetett. A főváros első egységes közlekedési társasága 1923. január 1-jén kezdte meg működését. A köznyelvben csak “Beszkárt”-ként emlegetett cég mintegy tíz év alatt olvasztotta magába a városban üzemelő valamennyi közlekedési ágazatot.
A BSzKRt megalakulásának idejére a köztéri plakátok a budapesti utcakép általánosan elfogadott részévé váltak. A harmincas évekre a főváros legforgalmasabb pontjain, a villamosok és autóbuszok megállóiban több száz hirdetőoszlop és tábla jelent meg. A korszak egybeesett a magyar plakátművészet egyik fénykorával, ebben az időszakban azonban – többek között a gazdasági világválság hatására – az árueladást segítő kereskedelmi plakátok voltak többségben. Közlekedési témájú plakátok csak csekély számban jelentek meg, és még kisebb mennyiségben maradtak fenn az utókornak. A közlekedési társaság plakátjai elsősorban nem magára a szolgáltatásra, hanem a közlekedési szabályok betartására, a biztonságos közlekedésre (“Ne lógj a lépcsőn, a járművek lesodornak.” “Jól nézzen körül, mielőtt a sínre lép!”), illetve a helyes, illedelmes utazási kultúrára (“Add át a helyed a leendő anyáknak!”) hívták fel a figyelmet. A köztéri falragaszok mellett említést érdemelnek a járművek belsejében elhelyezett kisméretű villamosplakátok, amelyek az 1920-as években Németországból elterjedve hódították meg a budapesti járműveket. Ezek először rendezetlenül kerültek a villamoskocsikba, később a külföldi példák nyomán külön felületet alakítottak ki nekik.
A BSzKRt. plakátjain a II. világháború eseményei is megjelennek. Számos plakát készült az utazóközönség és a személyzet tájékoztatására, figyelmeztetésére. A katonai szolgálatra bevonulók helyett munkaerőt kereső felhívások szintén jellemző hirdetményei a háborús éveknek (“Kalauznők felvétele”). Az 1945 utáni újjáépítési propaganda sem kerülte el a közlekedési társaság falragaszait – a rend és az újjáépítés “reakciós” ellenségeinek bélyegezve a jegy nélkül utazó “potyautasokat”, az “ütközőkön és lépcsőn lógókat”.
Miközben a 1940-es évek végének Magyarországán a központosító törekvések váltak uralkodóvá, a fővárosi tömegközlekedésben a szétdaraboltság időszaka következett: 1949-ben megszüntették a BSzKRt-ot, és helyette önálló közlekedési vállalatok alakultak. Az egyre növekvő politikai befolyás nemcsak a közlekedési plakátok tartalmát határozta meg, stílusban, formanyelvben is a szovjet kultúrpolitikai irányvonal lett mérvadó. Az 1960-as évekre a korlátozások ellenére a plakát műfaj fellendülése volt tapasztalható. Ebből az időből jóval több plakát maradt meg, bár a közlekedési témájúak száma ekkor sem túl magas. A közlekedési falragaszok jelentős része kiválóan illeszkedik a korszakban élen járó “népnevelő” plakátok sorába (“Udvariassággal is segítsd a balesetmentes közlekedést!”). A közlekedési társaságok mellett a hatóságok is bocsátottak ki tömegközlekedéssel kapcsolatos, főként baleset-megelőzési oktató plakátokat (“Légy óvatos kispajtás!”). Kis számban találunk a tömegközlekedés igénybevételére ösztönző plakátokat, ezek leginkább a “kiránduló” járművekkel invitálják a főváros parkjaiba, kirándulóhelyeire az utasokat (“Utazzon a főváros hajóival a Margitszigetre vagy a Római-partra!”). A hirdetmények döntő hányada a menetrendi és járatváltozásokat, illetve az utazási feltételeket ismertető tájékoztató.
Az 1960-as évekre egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy az igen költséges, egymással is versengő vállalatok helyett egységes közlekedéspolitika szükséges. A hatékonyabb üzemeltetés megteremtése érdekében négy vállalat: a Fővárosi Villamosvasút (FVV), a Fővárosi Autóbuszüzem (FAÜ), a Budapesti Helyiérdekű Vasút (BHÉV) és a Fővárosi Kishajózási Vállalat (FKV) összevonásával 1968. január 1-jén megalakult a Budapesti Közlekedési Vállalat, a BKV. Természetesen ekkor is születtek még udvariasságra ösztönző (“Fogjunk össze az udvarias közlekedés megteremtéséért!”) és utastájékoztatási (“Az észak-déli metróvonal I. szakaszához csatlakozó felszíni tömegközlekedési viszonylatok“) plakátok is, ám szerepüket fokozatosan átvették a “hangos” tájékoztatás eszközei, a járművezető mellé telepített mikrofonok, a metróperonokra került hangszórók és társaik.
Retróplakát kiállítás
Földalatti Vasúti Múzeum>>
(Budapest, Deák tér, aluljáró)
