Rajongok az ízes magyar beszédért és a régies szavakért. Egészen másfajta történetet vártam ettől a kötettől, ám egyetlen más történet sem lehetne ennyire aktuális.
Tudod, mit jelent a kacagány? Nem baj, felejtsd el! Itt most nem vállra vetett tigrisbőrről lesz szó, hanem az előítéletekről, a nyitottságról és az elfogadásról.
A kacagányok és a kacabajkák falvát sövény választja el. Senki sem tudja, milyenek a sövényen túliak, de mindenki félelmetesnek és gonosznak képzeli őket. Amúgy a kacagányok és kacabajkák nagyon hasonlítanak egymásra, csakhogy a kacagányok fején kerti virágok (tulipánok, nárciszok, gyöngyvirágok) nyílnak, a kacabajkákén pedig gyógynövények (rozmaring, kamilla és pitypang) és ez az apró különbség éppen elég ok az ellenségképhez.
A Csimota Tolerancia-sorozatában jelent meg Bosnyák Viktória meséje A szomorú kacagány, amelyet Rippl Renáta illusztrált.
A sövény megfelelő védelmet nyújt a hiedelmeknek és a félelmeknek egészen addig egy apró lyukon két gyerek észre nem veszi egymást és meg nem ismerik egymást. A barátságból persze baj lesz, mert azok a fránya “gazmagok” belekerülnek a kacagánygyerekek fejébe és a szülők lépnek. Permeteznek. Ám nem csak az “ellenséget” károsítják meg, hanem önmagukat is és végül egy halom gond közepén kell megoldást találniuk arra, hogyan is tudnak együtt élni.
A szalagos füveskönyvekre emlékeztető mesekönyvből az egyik kedvenc részletem – de ugye senki nem lepődik meg azon, hogy nem százéves háborúba, hanem boldog együttélésre jutottak a sövény mindkét oldalán: “Ahogy teltek az évek, volt, aki átköltözött innen oda, onnan ide. Végül már teljesen egyfomra lett a két falu és a bennük lakók. A kacagányok nem irtották ki a frizurájukból a gyógynövényeket, a kacabajkáknál pedig divatba jött a tulipán, a gerbera, a nárcisz és a többi.”
Néha azt gondolom, hogy az emberiség története már régen túljutott azon a ponton, hogy tanítani kellene a toleranciát, de elég belenéznem a hírekbe vagy csak úgy körülnézni a világban, és világossá válik, a gyerekeink nem fogják csak példamutatásból megtanulni a másság elfogadását, erre tanítani kell őket minden módon, mesékkel is.
Ezernyi “sövény” vesz minket körül és ha nincs bennünk bátorság ahhoz, hogy nyitottak legyünk és kíváncsiak, akkor saját félelmeink és ostobaságunk rabságában fogjuk leélni az életünket állandó háborúban. Én ennél jobb sorsot szeretnék a gyerekeimnek és minden embernek.
