The Big Sick – Egy szerelem igazán cuki története

Legutóbb a Igazából szerelem (Love Actually) volt rám ilyen hatással. Élveztem az első percétől az utolsóig és alig vártam, hogy egy lusta szombaton ismét megnézzem. Két dolgot tudtam a The Big Sick-ről, mielőtt megnéztem:

• mindenen filmkritikus szerette és dicsérte
• a film alapja megtörtént eset

Még a magyar címét se tudtam – Rögtönzött szerelem -, de annyira nem értem, mire gondolhatott a fordító, amikor ezzel a címmel látta el, hogy megjegyezni se vagyok hajlandó. Mivel én is azokhoz a filmkritikusokhoz tartozom, akik áradoznak a filmről és nem szégyellik rásütni a legtisztább és legkedvesebb cuki jelzőt, így akár itt abba is hagyhatod az olvasást és viheted a pasidat/férjedet/emberedet a moziba. Mert ezt a romantikus komédiát ő is imádni fogja. Mert valóban humoros, nagyon emberi és közben okos és érzékeny.

Emily V. Gordon és Kumail Nanjiani úgy gondolta, hogy megismerkedésük története megér egy forgatókönyvet. Megírták. Szerencsére. Ebből a könyvből készült a The Big Sick. Kumail Nanjiani önmagát alakítja a filmben, de nem kezdő színész ő Dinesh a Silicon Valley (Szilícium-Völgy) című sorozatban. Ha időrendben akarunk haladni, akkor előbb volt az a fiú, aki beleszeretett egy neki nem való lányba és csak sokkal később lett Dinesh. A történet ugyanis akkor kezdődik, amikor Kumail Chicagoban élt és standup komikusként valamint Uber sofőrként dolgozott. Ekkor ismerkedett meg Emily-vel (a filmben Zoe Kazan), akivel kellemesen eltöltöttek egy páréjszakás kalandot, majd amikor komolyabbra fordulhattak volna a dolgok, Kumail beszorult a családja és az amerikai, szabad élet közé. Kumali ugyanis Pakisztánban született és hiába költözött a családja az Egyesült Államokban, ugyanúgy akartak élni, mint Pakisztánban. Kumail anyja a házasságot nem akarta a szerelemre bízni, hanem pakisztáni lányt akart találni a fiának. Tehát Kumail a konfrontálódásmentes töketlenség mellett döntött, Emily pedig nem kért egy jövő nélküli kapcsolatból. A csendes elfelejtés és az “idővel tovább fogunk lépni” azonban lehetetlen volt: Emily egy ritka betegség következtében mesterséges kómába került. Ez is valóban megtörtént velük. Kumail hiába próbálta saját családjától távol tartani Emily-t, az idegőrlő kórházi várakozások közben lassanként összebarátkozott Emily szüleivel és mire a lány felébredt a kómából az érzéseivel és életével is szembe tudott nézni. Ha ez egy szokványos hollywoodi történet lenne, akkor ennél a pontnál Emily boldogan Kumail nyakába borul és boldogan boldogan élnek, amíg meg nem halnak. De a The Big Sicknek éppen az az egyik erőssége, hogy végtelenül valóságos és emberi. Ráadásul humoros. A leglehetetlenebb helyzetekben is előkerül egy “idióta” mondat, néhánynál szóhoz se jutottam, annyira megdöbbentem, de végül mindent bénázást, fájdalmat az őszinte szeretet old fel, de nem giccsesen, hanem kedvesen, okosan. Amikor pedig a filmkritikus belefárad abba, hogy ennyi jót írjon egy filmről, akkor egyszerűen odaírja a lap szélére, hogy “cuki” és csak élvezi, hogy végre megint egy ilyen jó film pörög a szeme előtt. Esetleg kicsit irigykedik, hogy ezt a forgatókönyvet se ő írta meg, pedig mennyire klassz és ha az ember egyszer forgatókönyvet ír, akkor csak ilyet szabad.