Tényleg létezik olyan egér, amitől egy graffaló megijed?

Julia Donaldson megcsinálta! A graffalókölyök nem halvány utánzata A graffalónak, hanem egy újabb remek mese a graffaló-faló egérről.

A graffaló egy szörnyű állat, de Julia Donaldson meséje azóta a kedvencünk – az enyém és a gyerekeké -, amióta először olvastuk. A The Gruffalo 1999-ben jelent meg Nagy-Britanniában és a történet kerekségéhez igazán szükség volt Axel Scheffler remek illusztrációira is. Magyarra Papp Gábor Zsigmond fordította, és A graffaló a Pagonynál 2012-ben jelent meg kemény lapos kiadásban. A graffaló a világon az egyik legnépszerűbb mese. 2004-ben megjelent a folytatás is a The Gruffalo’s Child, amely most már magyarul is olvasható. Egy sikerkönyvet folytatni roppant veszélyes, főleg úgy, ha nem maradtak benne elvarratlan szálak. És a graffalóban nem maradtak. A barna kisegér leleménnyel túljárt a rettenetes graffaló eszén, itt a vége fuss el vége. Hogyan lehetne ez folytatni? Julia Donaldson megtalálta a módját. A graffalókölyökkel úgy szőtte tovább a történetet, ahogyan a félelmek generációkról generációkról szálnak és válnak nyomasztóvá az utódok számára. A graffalónak csemetéje született, akinek az apja újra és újra mesél a félelmetes, graffaló-faló egérről. A graffalókölyök azonban bátor és kíváncsi, mint a gyerekek általában, és elindul kideríteni, tényleg létezik-e a nagy, gonosz egér. Találkozik a kígyóval, a bagollyal és a rókával, akik mára az első mesében is fontos szerepet kaptak a barna egér legendájának megszületésében, és ők tovább ijesztgetik a graffaló gyereket. Végül a kölyök csak összeakad a barna kisegérrel és megint egymásnak feszül a graffalók rémítő ereje és a barna kisegér leleménye. Nekünk annyira tetszett A graffalókölyök, hogy a gyerekek az első felolvasás után azonnal ismétlést kértek és én örömmel olvastam újra a történetet. Nem csak a kedvükért, hanem azért, mert én is még jobban bele akartam veszni a szöveg és az illusztrációk részleteibe.