Harcos Bálint jó érzékkel vegyítette a valóságot és a képzeletet, így született a Szofi tüsszent című mese.
Ha tüsszentés és mese, akkor Neil Gaiman Chu’s Day című könyve szokott eszembe jutni, de most szívembe lopta magát Szofi is, aki mezítláb végigrohan a fél világon és mint egy tornádó szét is tüsszenti a fél világot. Zoknit mégse húz, hiába is kéri erre az anyukája.
Ugye, ismerős az a gyerektípus, aki utálja a zoknit és amit teheti megszabadul tőle? Nekem nem csak a gyerekeim ilyenek, hanem én magam is ilyen vagyok…
Harcos Bálint meséje, a Szofi tüsszent főleg a kisebbeknek (2-4 éveseknek) ragadja meg a fantáziáját és ők amúgy is imádják az olyan mókás dolgokat, mint a tüsszentés. Sőt, számukra a könyv kép-szöveg aránya is tökéletes és ez jó ritmust ad a mesélésnek.
Dani fiam (2,5 éves) rokonlélekre talált Szofiban – egyikük sem szeret zoknit húzni – és Dani szókincse éppen Szofi miatt bővül a hapcival. Igen, így, hapci. Mert Dani nem tüsszent, hanem a mese megfelelő részén velem, aki felolvassa neki a mesét, mondja, kiáltja, hogy ha-ha-haaapciii.
Néhány dolgot talán másként írtam volna meg – de tudjuk, kibicnek soha, semmi se drága és mindig okosabb -, de maga a mese ötlete és a szövése is remek. Kedves és szórakoztató. És éppen ilyenek Cristina Quiles illusztrációi is. Szofi és az összes szereplő karakteres, jellegzetes figura, ám nincs bennük semmi Disney-s übercukiság, amit én nagyon kedvelek.
Ui: A könyvhétre jelenik meg Harcos Bálint legújabb meséje, A Tigris és a Motyó, amit Dániel András illusztrált. Mi már nagyon várjuk!
„A Tigris már egy napja várt,
hogy kinyíljon az ajtó.
Annyit járkált föl és alá,
hogy a kedve harapós lett,
a lába pedig sajgó.”
Mert a nagy-nagy Tigris arra vár, hogy az első kölyke megszülessen. Egyszer csak kinyílik az ajtó, és a Tigris kap egy motyót. Ámde ki van benne? A kis… tigris? Vagy valaki más?
