Szívszerelem – Kereső-Vesztő-Nyerő

Hiába a királykisasszony, a lovagok, a szívecskék és a nagy sárga dinó, a Szívszerelem nem rózsaszín tündérmese. Házasság, válás, magány és patchwork család gyereknyelven.

Eef Rombaut írta és Emma Thyssen illusztrálta a Szívszerelem (Hart) című – meglehetősen felkavaró – gyerekkönyvet. A könyv három meséből álló füzér. Az elsőben a királykisasszony megtalálja a férjét, a másodikban jön csajszi és a férj lelép, a harmadikban pedig a királykisasszony megint szerelembe esik. Kereső-Vesztő-Nyerő. Szívkereső: A király férjhez akarja adni a lányát, ez eddig olyan, mint egy Grimm mese, de ez a lány nem koronával a fején veri a csipkét a toronyszobában, hanem zenét hallgat, számítógépet használ, megijed az egértől és akkor is segítségért kiált, ha éppen éhes. Jönnek a lovagok, hogy megmentsék és feleségül vegyék, de nagy sárga dinó mindegyiket elzavarja, mert ő látja, hogy a szerelem és a férjjelölt ott van, csak meg kell látni a dolgokat. Fel is csörlőzik a királyt, hogy észrevegye, kinek kell adnia a lányát… Szívvesztő: A király férjhez adta a lányát, ám a mese nem ért véget a “boldogan éltek, amíg meg nem haltak” fordulattal. Jön a csajszi és ígér fűt-fát, viszi a férjet. A királykisasszony ott marad két gyerekkel és csak sír, sír és sír. A könyv egyetlen gyengesége, hogy erősíti a sztereotípiát, hogy “hazug, hűtlen dög, mind a férfi”. A házasság két emberen múlik és mindkét félnek felelőssége van benne. Kívülről talán annyi látszik csupán, hogy jött egy “csajszi” és vitte a férjet, de voltak ott már korábban problémák a házasságban és ennek felismerése, megoldása nem csak az aktuális kapcsolatban fontos – előfordul, hogy valamit már nem lehet megjavítani -, hanem a későbbiekben is. Sőt, a gyerekek szempontjából is fontos, mert évekig azt a férj-feleség mintát látták, ami a végén ellehetetlenült. A gyerekek különböző életkorban más-más módon reagálnak a válásra. Nem szabad olyan helyzetbe hozni őket, hogy választaniuk kelljen a szüleik között, vagy a gyerek az egyik szülőt tekintse hibásnak a családban bekövetkezett változások miatt. Amúgy a könyv utolsó oldalain alapos elemzés olvasható arról, hogy a válás milyen hatással vagy különböző korú gyerekekre (csecsemő, ovis, kisiskolás, kamasz), és a történethez kapcsolódó kérdések, dilemmák, érzések és válaszok szintén elgondolkodtatóak. Tehát végül a királykisasszony és a férje felosztják mindenüket és elválnak. Szívnyerő: A királykisasszonynak összetört a szíve és a király kihirdeti, hogy a királykisasszony szívet keres. Hozzák is a sok szívet hozzá, de egyik sem az igazi. Az egyik túl nagy, a másik túl kicsi, a harmadik túl nehéz. Végül feladja és csak bóklászik a kastély körüli kertben. Véletlenül találkozik az óriással és kiderül, hogy az óriás szívét is összetörték, és micsoda szerencse, éppen a királykisasszonynál van az óriás utolsó szívdarabja, az óriás szíve pedig éppen beleillik királykisasszony szíve helyére. Szerelmesek lesznek. Összeköltöznek. A kastélyt át kell alakítani, hogy királykisasszony gyerekei mellék az óriás gyerekei is be tudjanak költözni és együtt tudjanak élni. Jó befejezés ez a könyvnek és jó kezdet egy új kapcsolatnak, amit közösen kell kialakítani. Szabó T. Anna magyar fordítása remek, szinte már verselő ritmussal igazodik Emma Thyssen elnagyolt, mégis bájos illusztrációihoz. A Szívszerelem nem csak elvált szülők gyerekeinek lehet fontos mankó az események feldolgozásában, hanem minden gyereket közelebb visz a mai valósághoz, a válások és a patchwork családok megértéséhez. És persze, lehet azt mondani, hogy a gyerekek lelkét nem kell ilyen nehéz dolgokkal megmérgezni, azonban ez struccpolitika. A gyerekek érzékenyek, pontosan tudják, hogy mi történik körülöttük, még akkor is, ha nehezen öntik szavakba vagy nem úgy fogalmazzák meg, ahogyan a felnőttek. A mese feladata mindig is az volt, hogy segítse feldolgozni a világ dolgait és a kortárs mesék is ezt teszik.