Jennifer Crusie: Szerelmes szélhámosok (részlet)

Egy nő, aki vissza akarja lopni a múltját, és egy férfi, aki vissza akarja lopni a jövőjét. Egy szekrényben találkoznak. De a történet nem így kezdődik, hanem így: Jennifer Crusie Szerelmes szélhámosok Kelly Kiadó (részlet) ELSŐ FEJEZET Matilda Goodnight pár lépésről nézte legújabb falfestményét és rádöbbent, hogy életének harmincnégy éve alatt elkövetett összes bűntette közül ez a padlótól mennyezetig érő, Clarissa Donnelly ebédlőjének falára festett Van Gogh napraforgó-reprodukció lesz az, amiért pokolra kerül. Isten talán megbocsátja neki Botticelli Vénuszát, amit Iowába festett egy fürdőszobában, vagy Uccello egy csatajelenetét, amit New Jerseyben készített egy tárgyalóterem falára, esetleg még Bosch orgiáját is, amit Utah-ban alkotott egy hálószobában, de ez a sok, óriásira nőtt, dühödt napraforgó egész biztosan az Utolsó Csepp lészen az Ő Poharában! – Ragyogó tehetséggel áldottalak meg! – harsogja majd a Mindenható az Ítélet Napján. – És te így herdáltad el. Tilda érezte, hogy tüdeje összeszűkül. Kezét zsebébe dugta, hogy megbizonyosodjon róla, nála van az inhalátor. Clarissa mellette állt, vékonyka kis karját keresztbe fonta zsenília pulóverén és hunyorogva nézte a sárgásbarna virágokat. – Pont olyan, mintha ő festette volna, nem? – De igen – sajnálkozott Tilda és átnyújtotta az eredeti festmény múzeumi másolatát. – A virágok olyan… mérgesnek tűnnek – jegyezte meg Clarissa. – Nos, igen. – Tilda becsukta a festődobozát. – Hibbant volt az ürge. Clarissa bólintott. – Hallottam én is. A fül! – Ja, az baromi hírverést kapott. – Tilda kirázogatta festő-pólóját. – Nos, akkor át is venném a zárócsekket… – Aláírta? – faggatózott Clarissa. – Alá kell írnia! Azt akarom, tudja mindenki, hogy egy valódi Matilda Veronica falfestményem van. – Aláírtam. – Festéktől foltos vászoncipőjének orrával Tilda a festmény aljára bökött, ahová odakanyarintotta: „Matilda Veronica”. – Ott ni. Én akkor mennék is… – Ugye nem azt írta oda, hogy „Van Gogh”? – Clarissa lehajolt. – Az hamisítás lenne, nem? – Nem, hacsak nem volt a fickónak egy Kentucky falfestmény korszaka, amiről nem tudunk. – Tilda próbált nagy levegőt venni. – Akkor el is tenném a csekket… – Írja oda a nevét nagyobb betűkkel! – szólalt meg Clarissa, felegyenesedve. – Azt akarom, hogy mindenki tudja: maga festette. A magazint is itt fogom tartani mellette. Hogy tudják, ez egy valódi Matilda Veronica… Napokkal korábban elvesztette a varázsát, hogy Clarissa márkanévként lelkesedik érte, így Tilda témát váltott. – Nos, Pötyi igazán hősiesen állta a sarat! – Clarissa hosszúra nyúlt kiskutyája felé biccentett azon megfontolásból, hogy az emberek mindig örömmel veszik, ha valaki a házi kedvencükről beszél. – A farka majdnem eltakarja a maga nevét – tette szóvá Clarissa. Tilda egy kicsit lejjebb csúsztatta orrán a szemüvegét és a keret fölött a lábánál reszkető Pötyire nézett. Kicsit megkozmetikázta az ebet a falfestményen, mivel Pötyi apró gombszemei szinte összeértek hosszú, hegyes orra fölött. A sötét, bozontos bundát csíkozó ősz szőrszálakon finomított, hogy az állat ne nézzen ki úgy, mint valami mutáns minifarkas. – Újra alá kell írnia! – kardoskodott Clarissa. – Írja alá a tetején! Nagyobb betűkkel! – Nem – közölte Tilda. – Látni fogja mindenki, mert össze fogják hasonlítani Pötyit a festmény-kutyával. Az emberek folyton ezt teszik. Ránéznek a kutyára, aztán a festményre… – Nem fogják! – jelentette ki Clarissa gyôzedelmesen. – A kutya még ma visszamegy a menhelyre. – Menhelyre viszi a kutyáját? – Tilda lábánál Pötyi hozzádörgölőzött a lányhoz, összeszőrözve a farmernadrágja szárát. – Nem az én kutyám – magyarázta Clarissa. – Maga mindig kutyákat tesz a falfestményeire… – Nem én! – tiltakozott Tilda. – … a magazinban ezt írták, szóval muszáj volt, hogy nekem is legyen egy, különben az emberek nem hinnék el, hogy valódi Matilda Veronicám van, úgyhogy elhoztam a menhely egyetlen fajtiszta kutyáját. – Pötyi fajtiszta?! – Ezüstszürke hosszúszőrû tacskó – mondta Clarissa. – Jól ellesz a menhelyen. Már megszokta ott. Én vagyok a harmadik örökbefogadó gazdája. Tilda előkapta az inhalátorát és belélegzett. Logikus, gondolta. Clarissa pontosan olyan nő, aki képes kikölcsönözni egy álkutyát, csak hogy látszatmelegséget teremthessen a hamis poszt-impresszionista falfestményére. Pötyi ekkor felnézett rá. Szívszaggató tekintetével csak csúfsága vetekedett. Nem mentelek meg, gondolta Tilda, és visszapattintotta inhalátora fedelét. Nem menthetek meg mindenkit! Asztmás vagyok, nincs szükségem kutyára, főleg olyanra nem, aki úgy viselkedik, mintha rendszeresen kokózna, és úgy néz ki, mintha meg is hempergett volna a drogban. – Írja alá még egyszer ott fönt! – kérte Clarissa. – Hozok egy alkoholos filcet. – Nem – felelte Tilda. – Már aláírtam. Kész. És most köszönettel átvenném a zárócsekket. – Nem is tudom, az az aláírás… – kezdte Clarissa, de ekkor Tilda feltolta szemüvegét az orrnyergén és acélos tekintetet vetett a nőre. Clarissa bólintott. – Akkor megyek és hozom is azt a csekket. Amikor kettesben maradt Pötyivel – bravúros név egy olyan kutyának, amin egy fia pötty nem volt –, Tilda próbált a menhelyen kívül bármi másra gondolni. Ott a falfestmény. Újabb siker, újabb fogyatkozás a családi adósságban, újabb két hetet végigfestegetett az életéből a művészettörténet lekoppintásával… Megszólalt a mobiltelefonja, szétzúzva röpke optimizmusát. Tilda felhajtotta a mobiltelefon fedelét. – Halló? – Tilda! – köszönt az anyja. – Van egy kis gond. – Na ne mondd! – felelte Tilda a napraforgókat bámulva. – Ki hitte volna? Kelly Kiadó>> Hátsó borító: MIBEN HASONLÍT A SZERELEM A SZÉLHÁMOSSÁGHOZ? MINDKETTŐVEL ÁTVERNEK! Ismerd meg a Goodnight családot: tisztességes emberek, akik egy tisztes galériát vezetnek – nemzedékek óta. Gwen, a rangidős asszony a házban, szeret elmenekülni a realitás elől; Eve, az idősebbik lánya parányi identitás-gonddal küzd (kettő van neki); Nadine, az unoka, pedig kész a családtagjai nyomdokába lépni, föltéve, hogy talál olyan nyomokat, amik nem egy szakadékba vezetnek. És végül: Matilda, a fiatalabbik lánytestvér, aki örökölte a Goodnight Galéria alagsorába zárt titkot, amelynek meg őrzéséért kész mindent feláldozni, s hajlandó bármire, beleértve azt is, hogy az éjszaka sötétjében betör egy házba, hogy visszalopja a múltját. A KOCKÁZAT MÁMORÍTÓ. Ismerd meg a Dempsey családot, de legalábbis Davyt, a jó útra tért szélhámost, akinek pénzügyi tanácsadója meglovasította három millióját, hogy aztán gálánsan átadja azt Clea Lewisnak, a legszexisebb gyilkos hajlamú nőnek, akivel Davy valaha lefeküdt. Davy vissza akarja kapni a pénzét, de fôképp bármire képes, hogy megakadályozza Clea győzelmét, beleértve azt is, hogy az éjszaka sötétjében betör egy házba, hogy visszalopja a jövőjét. ÉS HA IGAZÁN JÓL CSINÁLOD ŐKET, MINDKETTŐ KIFIZETŐDIK. Miután egy ruhásszekrényben egymásba gabalyodnak s elcsattan egy csók, Tilda és Davy vonakodva egyesítik erőiket, hogy így küzdjenek meg Cleával, továbbá gyanús műgyűjtőkkel, egy zsémbes örökössel, és egy szűkszavú bérgyilkossal. Eközben boldogulniuk kell egy mutáns tacskóval, egy hatvanas években rekedt zenegéppel, vitatható szexszel, és a növekvő felismeréssel, hogy nem dacolhatnak azzal, milyen utat jelölt ki nekik a sors, és kit rendelt nekik a szerelemben.