Ma éjszaka földre hullik néhány csillag. Jó, jó, tudom, hogy nem igazi csillagok és minden augusztusban megesik ez, de akkor is csodás látvány. A hullócsillagok (meteorok) nem csillagok, hanem kövek, porszemcsék, amelyek a légkörbe kerülve a súrlódástól “felizzanak”. Saját anyaguk 1000 °C fölé is hevülhet, amely sugározni és darabolódni kezd. A kozmosz ezen apró részei a légkör atomjainak és molekuláinak ütköznek és azokat fénysugárzásra gerjesztik. Mi annyit látunk, hogy útjuk során fénycsíkot húznak. Ráadásul nem is a Perseidák jönnek, hanem a Föld szokásos napkerülő útja során – évente egyszer, így augusztusban – keresztezi a 130 éves keringési idejű 109P/Swift-Tuttle üstökös hátrahagyott porfátylát. Az üstökös hátramarad pora okozza a csillaghullós augusztusi éjszakákat. A porfelhő legsűrűbb részén hétfő éjszaka halad át a bolygónk, így ekkor a legintenzívebb a csillaghullás, ám a következő 1-2 hétben lehet még látni hullócsillagot. Én tegnap is elkaptam egyet.
A Perseida meteorraj onnan kapta a nevét, hogy a hullócsillagok a Perseus csillagképben levő radiánspont irányából érkeznek. A Perseus csillagkép este 11-óra után látható a keleti horizont közelében, de gyakorlatlan csillagkémlelőknek nehéz megtalálni. Célszerűbb a W-alakú Cassiopeia-t keresni – és ha még nem láttad, meg kell nézni a Serendipity (Szerelem a végzeten) című filmet és egy életre megjegyzed a Cassiopeia-t – és onnan tájolódni “lefelé”. Ez azonban csak afféle érdekesség, mert a meteorok a radiánsponttól távolabb fényesednek fel és az egész égbolton láthatóak. Hullócsillag-leshez nem kell más csak fényszennyezéstől mentes terület, ahonnan az égbolt jól látható, meleg ruha, mert éjszaka hideg van, és türelem. Vidéken elég kimenni a “határba” – mi is ott leszünk Zsomborral -, Budapesten a legjobb megoldás elhagyni a város néhány órára és pokrócnyi vaksötétet keresni, vagy felkeresni a Polaris Csillagvizsgálót. Fontos: A babona szerint, ha kívánsz valamit, amikor hullócsillagot látsz, a kívánságod teljesül…