Már az ötödik Janó és Janka kötet jelenik meg, eddig volt a tavaszi, nyári, őszi és a téli mesék, most meg Itt a Mikulás!
Kellemes meglepetés, hogy az Itt a Mikulás!-ban tényleg a Mikulást várják a gyerekek, nem pedig a Télapót. Tudom, már a cím gyanús lehetett volna, de annyira gyakran keverjük a két fehér szakállas, piros ruhás fickót – sokszor én is véletlenül vagy olykor szándékosan -, hogy amikor előkerült Szent Miklós és az ő lova, a gyerekeimmel együtt én is mámoros hangulatba kerültem.
Érdekesség: A könyv történetei, valamint fekete-fehér illusztrációi a Jip en Janneke című nagy gyűjteményes kötetből származnak, és az öt különálló részben is megtalálhatóak. A mesék színes illusztrációit Fiep Westendorp a hetvenes évek végén készítette a Bobo című gyermeklap számára.
A könyv 10 rövid történetet tartalmaz és mondhatnám, hogy 10 estére ki is tart, de nálunk egyetlen nap alatt el kellett olvasni az egész könyvet. Majd másnap újra és már reggel jelezték a fiúk, hogy ma is ezt a mesét szeretnék és mikulásos dalokat énekeltek.
Janó és Janka, a két “árnygyerek” is borzasztóan várja már a Mikulást. Levelet írnak neki, kikészítik a csizmájukat és holland szokás szerint sárgarépát és szénát készítenek a Mikulás lovának. Janó vizet is készít a lónak és bár először lehetetlennek tűnik az itatás, a Krampusz megoldja, Janka pedig sálat köt a Mikulásnak. A két gyerek már napokkal az ünnep előtt megpróbálják a házukba csalogatni a Mikulást, sőt egyszer a városban észre is veszik, követik és letévednek, de végül ebből is remek kaland kerekedik.
Annie M. G. Shmidt rövid történetei az Itt a Mikulás! című kötetben is szellemesek, kedvesek és nem utolsó sorban időtlenek.
