Lipták Ildikó (ifjúsági) regénye azt a pillanatot ragadja meg, amikor egy kisfiú elhagyja a gyerekkort és annak minden védettségét, és kinyomoz mindent, amit titkolnak előle.
A tizenegy éves Bálint tudja, eléggé utálja, amikor egy felnőtt megkérdezi tőle, hogy “Na, és mi leszel, ha nagy leszel?”. Ő erre a kérdésre nem szívesen felel, hiszen nem tud. Bálint már kinőtt abból korból, amikor a fiúk tűzoltó, katona vagy rendőrök szeretnének lenni, viszont azt is pontosan látja, hogy a felnőttek nem olyan munkát álmodtak maguknak, amivel végül foglalkoznak.
Bálintból egészen véletlenül lesz nyomozó. Egyszerűen túl sok titokkal találkozik és ezekre fényt kell derítenie.
Valamiért elköltöztek és ő nem tudja, hogy miért, majd elmegy táborba, ott meg egy ajtót nem szabad kinyitni, majd a rendőrök azt a táborozót keresik, aki téves riasztást adott le. Tehát Bálintnak nyomoznia kell, ki kell töltenie a titkok és tiltások mögötti szakadékot. Apró bizonyítékok után kutat, majd kreál belőlük valóságot.
Az első szám első személyben elmesélt történetből nem egy boldog és felhőtlen nyár rajzolódik ki. Bálint közel sem olyan vagány, mint Émile Ajar Momo-ja, árad belőle a magány, a félelem és a szomorúság. Nem végtelen kalandnak éli meg a nyarat (és a kamaszkor kezdetét), hanem zuhanórepülésként, és saját tévedései sokkal fájdalmasabbak, mint a valóság maga.
Olykor egészen torokszorító a Nyári nyomozás, mégis szép és feloldozó, akárcsak Treszner Barbara elképesztő illusztrációi.
