"Nem hiszem el! Téged Photoshopoltak!"

Mindenki szerelmes és mindenki a pokolból vezető utat járja a mennyig oda-vissza. Őrült, dilis. szerelem. Kacagtató, kicsit sírós, megható. A terhesség hangyányit érzelgőssé tesz, de a férjem, aki nem áll a hormonok tomboló viharában, ugyanolyan jól szórakozott a filmen, mint én. Az Őrült, dilis, szerelem (Crazy, stupid, love.) határozottan az a film, amit pasival is meg lehet nézni, nem csak barátnőkkel. Steve Carell kedvesen esetlen, Julianne Moore-nak jól áll a bizonytalanság, Ryan Gosling pedig olyan jóképű, hogy a film egyik mondata – “Nem hiszem el! Téged Photoshopoltak!’ – igaz és megdönthetetlen.

A történet keserédes, de inkább édes… Cal Weaver (Steve Carell) már mindent megkapott az élettől, amit akarhat: jó munka, szép ház, aranyos gyerekek – méghozzá egykori gimis szerelme (Julianne Moore) oldalán. Amikor kiderül, hogy a felesége megcsalja és válni akar, fenekestül felfordul az élete. Cal elköltözik családjától, szenved és a szabad estéit egy környékbeli bárban tölti, ahol találkozik a nagydumájú és gátlástalanul csajozó Jacobbal (Ryan Gosling), aki megpróbál a lúzerből igazi férfit faragni, azaz mohó nőfalót. Szegény Cal évtizedekkel ezelőtt leszokott a flörtölésről, és túl sok mindent kellene most egyszerre megtanulnia – miközben abban sem biztos még, hogy egyáltalán, akarja-e az új életet. Azonban nem csak Cal küzd a szerelemmel és az érzéseivel, hanem a kamasz fia is – ezek a párbeszédek ütik az Igazából szerelem (Love Actually) hasonló párbeszédeit, sokkal hitelesebbek és éppen ezért sokkal mulatságosabbak -, sőt bár nem sejti, Jacob is belesétál a szerelem csapdájába. És a nőkről még nem is meséltem, akik reménykednek, epekednek és szerelmet látnak ott is, ahol nincs. Kortól és nemtől függetlenül mindenki a szerelmet keresi, és ha ez nem lenne elég bonyolult így is, akkor ott van a kicsi a világ hatás, amely a legfurcsább és leglehetetlenebb helyzetbe hozza a főszereplőket. Őrült, dilis, szerelem. filmklipek erre>>