A Csillagpor (Stardust) tökéletes mese. Kortalanná teszi az olvasóját – egy pillanatra se éreztem, hogy én már túl öreg vagyok ilyen mulatsághoz -, ezenkívül pedig lebilincselő és humoros.
Nem lehet annyi ránc a szemem sarkában, hogy ne lehetne megbűvölni hercegekkel, boszorkányokkal, királylányokkal, bátor szegénylegényekkel, a szív vágyával, földre pottyant csillagokkal és egy izgalmas mesével. Neil Gaiman regényében a megszokott mesehősök jelennek meg, mégse unalmasak, sőt a boszorkányok gonoszabbak, mint valaha, és a történet fordulatos, meglepő, olykor igencsak emberi – na jó, nagyon emberi -, és természetesen átjárja a Gaimanra jellemző fanyar humor. Meg a bűbáj. Mert a dolgok néha egészen mások, mint amilyennek tűnnek.
A könyvből film is készült Michelle Pfeiffer, Robert De Niro, Sienna Miller, és Charlie Cox főszereplésével, és a film remek, szórakoztató, izgalmas és látványos. Majdnem két óra, de egészen rövidnek tűnik. Egyértelmű, hogy a főboszorkány nem lehet más, mint Michelle Pfeiffer. Azonban a könyv jobb, mint a film. Tehát a tökéletes sorrend: először a fim, utána a könyv. Legalábbis én mindig hagyok egy tökéletes falatot a vacsora végére is.
Neil Gaimann: Csillagpor
Csillagpor (Stardust) film
