Neil Gaiman: Szerencsére a tej, Skottie Young rajzaival

Az apák mindenre képesek a gyerekeikért, akár olyan vakmerő dologra is, hogy újságolvasás helyett elmenjenek tejért. Nem én mondom, hanem Neil Gaiman…

Béna a címe. Legalábbis első olvasásra. Mi az, hogy Szerencsére a tej? Az angol címe is unalmas: Fortunately, the Milk. Nincs benne semmi furcsaság, semmi gaimanes fantáziavilág, semmi ígéret arra, hogy ez egy különleges történet. A tej túlságosan hétköznapi. A tej egészen hétköznapi addig, amíg Neil Gaiman el nem kezd mesélni a tejről, pontosabb egy apáról, aki pontosan tudja, mi a kötelessége, ha megtörténik a katasztrófa, azaz elfogy a tej, s így a gyerekek nem tudják mivel enni a reggeli kukoricapelyhet. Megacélozza magát, és megkísérli a lehetetlent: tejet hoz a boltból. A boltig vezető oda-vissza vezető rövid út, legalább ikszezer évnek tűnik, ha várni kell a tejre, sőt az is kiderül, hogy még ennél is hosszabb, amikor zöld lények követelik a Föld átadását, vérszomjas kalózok és még vérszomjasabb denevérek közé kerül a küldetést teljesítő apa, sőt, ide-oda cikázik az időben egy stegosaurus-szal annak Lebegő-Labdás-Személyi-Szállítóján és akad egy kis probléma a tér-idő kontinuummal… Neil Gaiman fejéből ismét kipattant egy eszelős történet, amelyet Skottie Young hasonló eszelős rajzokkal illusztrált. Olvass bele a könyvbe!