A Pirate Stew egy csodásan őrült történet Neil Gaimantól Chris Riddell illusztációival nemcsak gyerekeknek.
Neil Gaiman: Pirate Stew
Túl rövid. Én legalábbis szívesen olvastam volna tovább Neil Gaiman Pirate Stew című mesekönyvét. Mert 48 oldal túl kevés ebből a kalózos őrületből, amelynek minden részlete szellemes és ízig-vérig gaiman-es.
Ki ne ismerné a kalózokat? Melyik gyerek (és felnőtt) ne hallott volna a híres-hírhedt tengeri rablókról? De mi történik akkor, amikor apa és anya gyertyafényes vacsorára vágyik, a babysitter pedig egy hajószakács, aki megjelenésében igencsak kalózos? Tudod, sebhelyes arc, kampókéz és faláb. És ő főzi a vacsorát. (Bizony, őrült jó dolgok kerekednek ebből!)
Mindez nem a bonyodalom, annak csak a kezdete, hiszen érkezik a kalózhajó teljes legénysége, a vacsorába sellőkönny is kerül, majd a banda házastul éjszakai fánkportyára indul. Az éhség viszont nagy úr, a kalóz pörköltet jóízűen elfogyasztják és a kalózok új tagokkal bővülnek. (De pszt, nem árulom el, hogy kikkel!)
A sorok rímelnek, mintha az egész mese egy végtelen mondóka lenne, az illusztrációk pedig visszatürközik a mozgalmas, vicces történetet. Pompás kaland szemnek, fülnek, léleknek, kicsiknek és nagyoknak.
