Nyoma sincs a Kafka a tengerparton vagy a Szputnyik, szívecském szürreális vonásainak. Lassan haladtam vele, mert a nyolcvanadik oldalig untam. Aztán elgondolkodtatott: kinek is ajánlanám ezt a regényt. A kétharmadánál úgy véltem a mai fiatal lányoknak, akik a szexuális életük előtt, vagy a kezdetén járnak.
A végére sem szerettem meg ezt a könyvet, de megváltoztattam a véleményem. Sok – sok lelki mélység és magasság megélésének hiányában ez a könyv érthetetlen, akik pedig már túl vannak a hepéken – hupákon érdektelen.
Junicsi Vatanabe: Japán szeretők regényével nem csak a névazonosság miatt vontam szinte azonnal párhuzamot, hanem a tragikuma miatt is. A Norvég erdőben a főszereplő (is) Vatanabe, és megint öngyilkosság – bár kevésbé naturalisztikusan – fordít Vatanabe életén. Murakami szerkesztése pontos, de nyelvezete egyszerű, Nagy Mónika fordította.
“- Ne feledd, az élet egy sütisdoboz!
Megráztam a fejem, majd ránéztem:
– Lehet, hogy az én fejemmel van baj, de néha fogalmam sincs miről beszélsz.- Vannak ezek a nagy sütisdobozok, amikbe többféle aprósütemény van összeválogatva. Van köztük olyan, amit szeretsz és olyan is, amit nem annyira. Először kieszegeted belőle, amiket szeretsz, végül nem marad benne más, csak amit nem szeretsz. Én mindig erre gondolok, amikor valami rossz dolog történik velem. Ha most ezeket szépen lenyelem, utána minden rendben lesz. Mert az élet egy sütisdoboz.
– Akár életfilozófia is lehetne.
– Pedig így van. Saját tapaszalatomból tudom. – mondta Midori szaporán bólogatva.”
Murakami Haruki: Norvég erdő (Geopen könyvkiadó)
Azt hiszem egy időre elegem lett a japán szerzők írásaiból, mégis jól illusztrálja, hogy a ” Ki viszi át a szerelmet? ” – érzés ugyanaz nemzetiségtől és bőrszíntől függetlenül, de a tradíciók hatással vannak a kivitelezőkre. Az ellentétes pólusú életérzések egy tőről fakadnak hiszen egyformán intenzív a szerelem – gyűlölet, a szerelmetes boldogság és a halál utáni vágy. Talán nem csak a keleti emberekben.
