Műhelytitkok: Így készült A nagy Gatsby

 

Fitzgerald különleges történetet akart írni, Baz Luhrmann pedig filmet akart készíteni a regényből. A címszerepben Leonardo DiCaprio. „Valami újat akartam írni, különlegeset, szépet és egyszerűt, ugyanakkor bonyolult szerkezetűt.” (F. Scott Fitzgerald)

Baz Luhrmann – a 2013-as A nagy Gatsby forgatókönyvírója, rendezője, producere – 1974-ben találkozott először a történettel és akkor is a mozivásznon. Az apja Ausztráliában benzinkutat és mozit üzemeltetett, ahol vetítették Jack Clayton által rendezett filmfeldolgozást, amelyben Robert Redford játszotta a címszereplőt. A következő találkozásig 2004-ig kellett várni és igen romantikusra és felkavaróra sikeredett: „Éppen befejeztem a Moulin Rouge-t, és próbáltam feltöltődni – emlékszik Baz Luhrmann. – Elég őrült ötlet volt, de elhatároztam, hogy a Transz-Szibériai Expresszel végig utazom Pekingből Észak–Oroszországot, majd Párizsban találkozom a feleségemmel és újonnan született lányommal, Lillyvel.” Még Szibériában történt, egy aprócska kabinban, hogy Luhrmann újra találkozott A nagy Gatsbyvel, ezúttal hangoskönyv formájában. „Töltöttem egy kis bort, bámultam ki a jégvirágos ablakon, néztem, hogy száguld el mellettem a szibériai táj, és elkezdtem hallgatni a könyvet. Reggel 4 óra tájban aludtam el – emlékszik vissza Luhrmann. – A következő napon alig bírtam kivárni az estét, hogy elővehessem újra a kis dobozom, megbontsam a második üveg borom, és meghallgassam az utolsó részt. A végén 3 dologra jöttem rá: 1.: nem igazán ismertem A nagy Gatsbyt, 2.: végtelen tömör a könyv szerkezetileg, 3.: egy nagyszerű film lehetősége van benne. Természetesen hatalmas kihívás rejlik abban, hogyan fejezzük ki a Nick Carraway bensőjében zajló indulatokat, érzelmeket, de ez akkor is hihetetlenül filmszerű könyv. Arra gondoltam, hogy egy napon szeretném megcsinálni ezt a filmet.”

„Mindig gyűjtéssel kezdem a munkáimat – írja körül Luhrmann a munkamódszerét. – Fényképeket gyűjtök, kollázsokat készítek, össze-vissza firkálok.” Mindezek mellett Luhrmann és csapata aprólékosan elemezte Fitzgerald szövegét és egyéb írásait, különösen A nagy Gatsby első vázlatát, aminek Trimacho (Trimalcho) a címe, és konzultáltak a Pennsylvania State University professzorával, a híres Fitzgerald-szakértővel, James L. Westtel is. A csapat azokra a helyekre is ellátogatott, ahol Daisy felnőtt és élt, Long Island nagy palotáihoz, az Astoria sztrádáira, Louiswille hatalmas zöld gyepjeire, ahol Daisy először találkozott Gatsbyvel. Luhrmann elment a princetown-i egyetemi könyvtárba, ahol Fitzgerald diákként tanult, és ahol a hozzá kapcsolódó gyűjteményeket, dokumentumokat őrzik. Luhrmann hű akart maradni a regényhez is, a korhoz is, de azt is szerette volna, hogy a történet érthető legyen az új generációk számára. Hogy ezt elérje, a kortárs zenét is a film szerves részévé tette, együttműködött Shawn „Jay Z” Carterrel, a híres rapperrel, dalszerzővel. „Azt akartuk, hogy az emberek érezzék, milyen lehetett azokban a hihetetlenül modern időkben élni, amikor megszületett ez a világ, és mindenki olyan fiatal és szép volt, és megrészegülten s kicsit őrülten élt, no, és gazdagon – magyarázza Craig Pearce, aki Luhrmann-nal együtt írta a forgatókönyet. – Azt akartuk, hogy érezzék, milyen elmenni a világ legcsodálatosabb éjszakai partijába, és milyen a leggyorsabb autót vezetni. És a zene megfelelőképpen támogatta ezt a szándékunkat.”

A nagy Gatsby a leendő író, Nick Carraway (Tobey Maguire) történetét követi nyomon, attól kezdve, hogy 1922 tavaszán elhagyja Közép-Nyugatot, és megérkezik New Yorkba, egy olyan időszakban, amikor az erkölcsök lazák, tombol a jazz, virágzik az alkoholcsempészet, egekbe szöknek az értékpapírok. Miközben Nick a saját „amerikai álmát” kergeti, megismerkedik a szomszédságában élő titokzatos partycsászárral, Jay Gatsbyvel (Leonardo DiCaprio), és találkozik unokatestvérével, Daisyvel (Carey Mulligan), valamint annak szoknyabolond férjével, Tom Buchanannal (Joel Edgerton). Nekik köszönhetően Nicket beszippantja a gazdagok magával ragadó világa, az illúzióik, szerelmeik és cselvetéseik. És ahogy Nick bekerül ebbe a világba, tolla megelevenedik, és mesél az elérhetetlen szerelemről, a megvesztegethetetlen álmokról és óriási tragédiákról, tükröt tartva ezzel saját modern világuknak és küzdelmeiknek.

„Azt hiszem, Fitzgerald nagyon jól ráérzett a húszas évek morális válságára, hogy a dolgok nem lesznek egyre csak jobbak és jobbak, hanem egy idő után elromlanak – mondja Luhrmann. – És szerintem a 2008-as világválság ugyanezt példázza. Ugyanaz történik, mint amiről A nagy Gatsby szól. Azért jöttünk New Yorkba, hogy megértsük és megismerjük azokat a párhuzamokat, amiket a mai kor mutat kulturálisan és gondolkodásmódban a Jazz-korszakkal.”

„Gatsbyt felejthetetlen volt eljátszani – meséli Leonardo DiCaprio. – Ő testesíti meg az amerikai álmot, azt az ideát, hogy bármi lehetsz, ha nagyon, ha eléggé akarod… és mindezt egy nő szerelméért. De még így is újraértelmezhető a karakter sok szempontból. Vajon Daisy nem csupán az álmai a terméke? Valóban szerelmes a nőbe? Azt hiszem, ő reménytelenül romantikus, de közben hihetetlenül üres is az élete, és éppen ezt akarja megtölteni valamivel.”