Évek óta nincs tévénk. Egészen pontosan nincs tévé előfizetésünk (csak internet), és a tévénk óriási monitorként működik. A gyerekeim legtöbbször Youtube videókat néznek rajta. 40 éves vagyok, tehát ahhoz a generációhoz tartozom, aki tudja, milyen volt a hétfői adásszünet (még betegnek se volt érdemes lenni azon a napon), milyen volt, amikor fekete-fehér volt katódsugaras tévé (mert muszáj volt belenéznem a tévé hátuljába, amikor jött a tévészerelő) és csupán két tévécsatorna között lehetett választani napi néhány órában. Olyan gyerek voltam, akit teljesen megszédített a színes tévé és a rengeteg csatorna. Szerettem tévézni – jobban szerettem tévézni, mint olvasni vagy az udvaron mezítláb rohangálni -, életünk legnagyobb vitáit a távirányítóért folytattuk a tesómmal, és bármit is jósoltak az akkori “okosok” nem váltam egy életre függővé, sőt ráuntam. A személyes tapasztalataim miatt (meg (most még) tudom, mit néznek a gyerekeim a Youtube-on) csak mosolygok azokon a világvége hangulatú kirohanásokon, hogy ördögtől való és káros dolog a gyerek kezébe digitális eszközöket adni és használatukat (meg)engedni. A világvége el fog jönni, de szerintem ennek egészen más okai lesznek, inkább a pazarlásra, a túlnépesedésre, a gyűlölködésre és a környezetszennyezésre tenném a tétjeimet, mint a digitális (alfa) generációra, aki magabiztosan használja az őt körülvevő eszközöket. Persze, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogyha egy gyerek szeret Youtube videókat nézni (számítógépezni, tabletezni), akkor másból sem áll az élete csak ebből. Ha valóban csak ennyiből állna, akkor az tényleg gond lenne, de ahogyan anno nekem a tévé mellé ezernyi más dolog belefért a kajakozástól a kiránduláson át a tanulásig, a mostani gyerekeknek is ezernyi dolog belefér az életébe és az egyik lehet a Youtube. A másik nagy félreértés (és most finom voltam), hogy csak hülyeséget néz a gyerek a Youtube-on. Nem hazudok, nekem is a homlokom tetejére szaladt a szemöldököm, amikor először megláttam a tojásbontogatós videókat megigézve bámuló gyerekeimet, de nem tiltottam, inkább megpróbáltam más, érdekesebb dolgokat mutatni nekik. 1. A Zállatorvos Legújabb kedvencük és most már mindent tudnak már a baktérium és a vírus közötti különbségről, a veszettségről és az uborkamagképű galandféregről. Először mi mutattunk meg egy-két videót, most már önállóan indítják (a bontogatós videókra már nem pazarolják a youtubozásra használható időt). Zsombi olyan nagy rajongó A Zállatorvosnak, hogy a legutóbbi “környin” kijárta, hogy órán megnézzék az egyik videót. (Innen is ezer hála és köszönet a tanító néninek, hogy ilyen rugalmas és támogató.)
2. Szertár Talán fél-egy éves lehetett Zsombi, amikor a Szertáros fiú leült mellé és valamilyen könyvből mesélt neki. Ő már erre nem emlékszik, de a Szertáros videók varázslata ugyanaz, mint annak a mesélésnek. Érdekes, közvetlen és őszinte. Neki tényleg elhisszük, hogy a tudomány szórakoztató és az egyik legnagyobb kaland.
3. Minecraft videók Az utóbbi idő egyik legjobb gyerekneveléssel foglalkozó cikkében szerepel ez a rész: “A játékot, a kreativitást kell ráírni. Ezek az eszközök valóban kiveszik az irányítást a szülők, a pedagógusok kezéből. Az biztos, hogy a legnagyobb hatással ezek az eszközök a szülőkre, családra, pedagógusokra lesznek, mert őket teszik fölöslegessé. Ami nem jelenti azt, hogy a gyerekek mérget kapnak. Nem tudjuk, mit kapnak. A világon sok száz millió gyereket megmozgató játék a Minecraft. Azt hiszed, játszani akarnak vele. De nem. A YouTube-on nézik, ahogy mások játszanak ebben a virtuális térben, és kommentálják, amit csinálnak. Ez tanulás. A Minecraftban a semmiből hoznak létre világokat, mint a legóból. A grafikája egyszerű építőkockákból áll. A gyerekek a fantáziájukkal kitöltik a hiányt, ami az egyszerű grafika miatt keletkezik. Sematikus dolgokat csinálnak, miközben komplett világot hoznak létre, amit kitöltenek kalanddal, drámával, konfliktussal. A Minecraft neveli ezeket a gyerekeket. Hogy ebből az irtózatos információmennyiségből mit szűrnek le, azon múlik, hogy az első hat-nyolc évben mit írtunk az agyuk operációs rendszerébe. Milyen szeretetképleteket.” (Szeretetképleteket kell írni a gyerekagyba: Simó György és Vekerdy Tamás a kreativitás demokratizálódásáról, az ólomkatonákról és a Minecraftról/168ora.hu) A cikket mindenképpen érdemes elolvasni, rám nagy hatással volt. Zsombi megnézi a videókat, emésztgeti, forgatgatja, majd alkotásra ösztönzi. Kipróbálja, hogy meg tudja-e csinálni, beszélget róla velünk, problémákat vet fel, vagy a neten fellelhető információk hitelességéből kap leckét. Utóbbira a legjobb példa Herobrine, aki nagyon foglalkoztatta és az apjával közösen néztek utána, hogy létezik-e vagy sem, ha nem létezik, hogyan szerepelhet mégis videókban.
Ja, és a videók hatására Zsombi a Minecraft nyelvét átállította angolra… 4. Angol dalok Daninál már az hihetetlen dolog, hogy milyen tudatosan és magabiztosan használja a digitális eszközöket és mint a négyévesek általában, mindenevő. Szereti a gyerekdalokat, autós animációkat és persze nézi mindazt, amit a bátyja is szeret.
Arra én figyeltem, hogyha nem magyar, akkor angol nyelvű videókat nézzen, a szlovák, portugál, japán nyelvűek hagyjuk meg későbbre, harmadik nyelvnek. Az elmúlt 2-3 hónapban már nem kellett a nyelvválasztásra figyelnem, önállóan is az angol videókat választotta. Ezzel együtt az aktív és a passzív szókincse (angolul és magyarul) rendkívül sokat fejlődött. A Youtube videózásnak az egyik vicces következménye, hogy jelenlegi szókincsében az ambulance az aktív, ha figyel arra, hogy magyarul mondja, akkor doktorautónak nevezi (saját maga kreálta ezt a szót), passzív szókincsében pedig ott a mentőautó, és teljesen véletlenszerű, hogy angol vagy magyar gyerekdalokat kezed el énekelni.
