A JOY lehetne egy nagyon jó film, de végül csak “kis szódával elmegy”, és melankolikus plakátja ellenére nem egy szomorú film.
Bár éppen az az egyik legnagyobb baj a JOY-jal, hogy maguk a készítők se tudták eldönteni, milyen filmet is szeretnének a dobozba tenni, így a végeredmény drámának nem elég mély, vígjátéknak pedig nem elég humoros és olykor értelmetlenül vontatott. Pedig a női erő, amely köré az egész film szerveződik, még a feminista mozgalmak idején se volt ennyire aktuális, mint most.
Joy (Jennifer Lawrence) élete egészen tipikus. Kislányként nagy álmok, majd fiatalon megérkezik a nagy szerelem, két gyerek és végül a válás. Ha ennyi nem lenne elég ahhoz, hogy a felszínen maradásért úgy küzdjön, mint malac a jégen, a sors megáldotta egy nagyon problémás apával és egy nagyon életképtelen anyával.
És ahogy lenni szokott Joy mindezek ellenére életben marad, sőt feltalál egy olyan felmosófejet, ami nők millióinak életét könnyítheti meg. Remek ötlet, nagy üzleti lehetőség, azonban Joy zöldfülű és startupja befektetői és tanácsadói sem állnak a helyzet magaslatán.
Joy vállalkozásának története nem egy diadalmenet, amiben egy nagy álom szerencsés csillagzat alatt született és könnyen megtalálja a maga útját. Joy újra és újra elbukik, a teljes ellehetetlenülésig jut, ám éppen ezekben a pillanatokban képes mégis mozgósítani azt a hatalmas erőt, amellyel rendelkezik, bár ennek az erőnek a nagyságáról szinte fogalma sincs.
A Joy ugyanarról a dacból, az életben maradásért előhívott női erőről mesél, mint A ruhakészítő, ám amíg az utóbbi mer szenvedélyes és féktelen lenni, addig a Joy langyos víz. Roppant idegesítően szenvedget, a mélységek ugyanolyan szenvtelenek, mint a hétköznapok, ráadásul a katarzist is képesek voltak kiherélni csak azért, hogy Bradley Cooper legyen még egy jelenete a filmben.
Amúgy a szereposztás parádés – Jennifer Lawrence mellett Robert De Niro és Bradley Cooper viszi a címszerepeket -, viszont egyikük sem nyújt felejthetetlent. Mentségükre szól, hogy megközelítőleg se kaptak olyan jó forgatókönyvet, mint Kate Winslet A ruhakészítőben.
Mégis miért érdemes megnézni a Joy-t? A “női erőért” és annak megismeréséért, mert “mindenkinek van egy nagy álma az életről”…
