Az Agymanók mindent tud, amit egy jó filmnek tudnia kell. Vicces, szórakoztató és közben okos és érzékeny. Gyerekeknek és felnőtteknek erősen ajánlott.
Az előzetese alapján egészen másra számítottam, mint amit kaptam.Nagyon vicces filmet vártam, és úgy készültem, hogy majd jókat kacagok a megunhatatlan poénokon, hogy a férfiak és a nők mennyire nem értik meg egymást. Ehelyett kaptam egy briliáns filmet az érzelmekről és az emberi viselkedésről. Nem csupán azért érdemes megnézni, mert az Agymanók szórakoztató film, hanem azért is, mert fontos dolgokat mutat be. Belesüppedtem a fotelba, mellettem ült a nagyobbik fiam – mindjárt 7 éves lesz – és gyomorszájon rúgott a felismerés, hogy annyiszor beszéltünk már vele egy-egy dologról, ami előfordul az Agymanókban is, de még sohasem tudtam ilyen jól elmagyarázni neki, mi történik benne és mi történik egy másik emberben. Milyen kapcsolat van az érzelmek és a viselkedés között, és bár törekszünk a derűre, olykor más érzelmek is elragadnak. A bánatnak, az undornak, a parának és a haragnak is megvan a helye és az ideje. És a filmben nincs egyetlen Coelhoi közhely vagy megerőszakolt okosság, egyszerű, szép és tiszta.
Nagy érzelmeket mozgat meg az alapvetően vicces Agymanók. Ridley bánatának és összeomlásának minden külső és belső eseményét végignézhetjük, majd jön a katartikus megoldás, amin én is és a fiam is sírtunk picit. Mindezt gyereknyelven teszi, de közben magas érzelmi intelligenciával partnerként kezeli a gyerekeket. Az alkotók a filmet gyerekeiknek ajánlották és nem túlzás azt állítani, hogy olyan alapköveket ás le a film, amelyre lehet alapozni a kamaszkorban és a felnőtt létben is.