Mese az illusztrátorról, aki elment szerencsét próbálni

Szegedi Katalinnal első mesekönyvéről, az Álomcirkuszról beszélgettünk, amely most megújult és megszépült.

Szegedi Katalin hosszú, göndör, vörös hajával egy tündérre emlékeztet. Nem véletlen tehát, hogy kijutott neki a „bűbájból”. A több hazai és nemzetközi díjban részesedő illusztrátor légies figurái, törékeny képi világa egyaránt megbabonáz kicsiket-nagyokat. A művész nem csak rajzolja, hanem olykor maga is írja is a történeteit. Meséiben nagy hangsúlyt fektet egymás elfogadására, türelemre és törődésre egyaránt. Érdemes odafigyelni rájuk. 2002-ben véletlenül találtam rá az Álomcirkusz című könyvére, azóta ez a kedvenc mesém. Egy nyúlcirkusz törékeny akrobatájának és egy zenebohócnak a különleges találkozásáról szól. A Csimota Kiadó jóvoltából felfrissített szöveggel, új borítóval az Álomcirkusz ismét megjelent. Szegedi Katalin két másik könyve a toleranciára tanító történetek, Lenka és Palkó mellett a Csimota „polcain” megtalálhatjuk az „úttörő” mesét Panka és Péter szerelméről. Ez az első saját könyved, amelyet te írtál és rajzoltál. Miért kezd egy illusztrátor mesét írni? Nem saját indíttatásból. A magam részéről legalábbis nem így történt. Pályakezdőként itthon nem kaptam munkát, ezért elmentem szerencsét próbálni a nagyvilágba, vagyis a Bolognai Nemzetközi Könyvvásárra. Ott szerettem volna megbízásokhoz jutni, ami nem könnyű. Ezt az egészet úgy kell elképzelni, hogy az ember házal a mappájával egyik kiadó standjától a másikig. Ez általában elég megalázó, mert az esetek majdnem száz százalékában azt próbálják meg elmagyarázni a kiadók, hogy miért nem jó, amit csinálsz, ahelyett, hogy csak azt mondanák, hogy bocs, ez nekünk nem jön be, és kész. Egy ilyen kiadói találkozás alkalmával egy német kiadó azt mondta, hogy őket akkor érdekelné a munkám, ha nem csak rajzolnám, hanem meg is írnám a szöveget. Így hát hazajöttem, és mivel más dolgom úgysem volt, hát megírtam és megrajzoltam, ami eszembe jutott. Így született meg az Álomcirkusz. Csináltam egy makettet a vázlatokból, és legnagyobb meglepődésemre és örömömre azt mondták, hogy kiadják a könyvemet. Az már más kérdés, hogy az örömöm csak addig tartott, amíg megjelent a valóban gyönyörű kiadású német könyv. De – bár mindig azt lehet hallani, hogy a németek általában milyen korrektek – lehet, hogy én kifogtam az egyetlen nem korrekt német kiadót, mivel ők nem fizették ki a munkámat. Sőt, ha még lehet fokozni a tisztességtelenséget: a beleegyezésem nélkül eladták a könyv kiadási jogait egy japán kiadónak. Erről is csak véletlenül értesültem, mivel egy éppen Japánból hazaérkező barátunk egy japán nyelvű Álomcirkusz könyvvel lepett meg bennünket. A német kiadó egyébként a LeiVerlag volt, azóta már megszűnt. Mindenesetre ez után jelent meg magyarul, akkor a General Press és a Csodaceruza közös kiadásában, Mindennek ellenére utólag mégis hálás vagyok ennek a német kiadónak, mert az Álomcirkusz “törte meg a jeget”, utána egy csapásra lettek munkáim itthon és külföldön egyaránt. A könyvnek azóta elég nagy nemzetközi sikere lett: a már említett magyar, német és japán nyelveken kívül görög, szlovák és svéd nyelven jelent meg eddig. Azért ez jó érzés. A svéd kiadás egyébként a Felis Förlagnak köszönhető: ők adták ki a másik két saját szerzői kötetemet, a Lenkát és a Palkót is, melyek itthon szintén a Csimota Kiadó gondozásában jelentek meg eredetileg. Kedvenc állatod a nyúl? Igen, főleg vörösborban, tárkonnyal és vargányával. A viccet félretéve, a nyúl ellenállhatatlanul aranyos állat, nem lehet nem szeretni, én is nagyon szeretem, és a gyerekek is. De nem ilyen hatásvadász céllal nyúltam pont a nyúlhoz. A történetben nagyon is emberi konfliktusok, élethelyzetek merülnek fel: zord főnök, házastársi veszekedés, munka elvesztése, gyermekáldás… Ezeket nem akartam emberi figurákkal ábrázolni, mert az túl realisztikus lett volna, talán kiábrándítóan életszerű. Fontos volt az is, hogy az esti mesélés elindítson valamilyen beszélgetést a gyerekek és a szülők között: a gyerekek szeressék a figurákat, ehhez jól jön egy ilyen szerethető, kedves állat. Az sem utolsó szempont, hogy a szülők se unják halálra magukat a huszadik mesélés alkalmával, ezért némi finom humort csempésztem a rajzokba és a szövegbe. De arra a kérdésre, hogy miért pont nyúl, az a legjobb válasz, hogy a történethez egy igazi szapora állatra volt szükség. A nyúl pedig ilyen. Először a figurák, színek születtek meg vagy a szöveg? Először a történet állt össze nagy vonalakban, aztán jöttek a képek. Aztán egy kép új ötletet indított el, az alakította a szöveget, majd az újra a képeket, és így tovább, mint egy ganajtúró bogár, úgy görgettem magam előtt folyamatosan a képeket és a szöveget.   Mennyiben más ez a kiadás, mint az első? A válaszom amolyan Mátyás királyos: más is meg nem is. A történet természetesen ugyanaz, a rajzok is, de minden megújult, felfrissült. Ami a rajzokat illeti: azok lényegén nem akartam változtatni, mert elégedett voltam velük. Csak a nyomdai előkészítésben történt változás. A régi kiadásban sajnos nagyon rossz minőségben jelentek meg a színek, mert nem volt jó sem a reprodukció, sem a nyomdai munka. Sötét volt az egész. Most az újban már teljesen színhelyesek a képek, mert új reprók készültek, Kökény Alajos készítette őket, a tördelést pedig Pelsőci Ágnes. Szebb lett a borító is, érdekes, újszerű: elöl fényes, hátul matt. Ez pedig Wunderlich Péter ötlete volt. A régi szöveggel azonban elégedetlen voltam, így amikor kiderült, hogy a Csimota Kiadó újra kiadná a könyvet, akkor az volt a kikötésem, hogy szeretném kicsit újraírni a szöveget. Heves bólogatás kísérte ezt a szándékomat. A régi kiadás szövegével az volt a bajom, hogy, amikor megjelent, és hangosan olvastam a kisfiamnak esténként, már akkor megváltoztattam a mondatokat olvasás közben. És ez nagyon sokat elárul, ez azt jelenti, hogy nem működött jól a szöveg, túl sok volt, néhol erőltetett, döcögtek a mondatok. Szeretném elmondani, hogy az a szó, hogy “szöveggondozás”, az most, a Csimota Kiadóval dolgozva nyerte el számomra az igazi értelmét. Nagyon gondos ápolásban részesült a szöveg. Úgy dolgoztunk, hogy néhányszor találkoztunk, én hangosan felolvastam a mesét. Ahol magam is éreztem, hogy nem stimmel, rögtön javítottam, de mindenben megerősített a két szerkesztő kollégám, Csányi Dóra és Tsík Sándor. Most elégedett vagyok a szöveggel. Azért tartom nagyon fontosnak megemlíteni a munkatársakat, mert egy könyv összeállítása igazi csapatmunka. A háttérben szerényen munkálkodó szakemberek munkája nagyon fontos, mert akkor lesz jó a végeredmény, ha minden résztvevő beleteszi a tudásának legjavát. Tervezel új saját könyvet is? Nem tervezek, de mivel sem az Álomcirkuszt, sem a Lenkát és a Palkót nem terveztem előre, ezért nem zárom ki semmi újnak a lehetőségét. Erőltetni semmit nem fogok, de ha jön egy ötlet, akkor engedni fogom, hogy megszülessen. Egyelőre nincs kitörni vágyó ötlet.