Markus Zusak könyve, A könyvtolvaj maga a tökély. Minden szava a helyén, trükkös, okos, elgondolkoztató. Tízből tíz csillagot kap.
Markus Zusak ausztrál író A könyvtolvaj című regénye 2005-ös megjelenésétől kezdve rengeteg díjat bezsebelt, s bár ifjúsági irodalom címkével és elismerésekkel látták el, témája, története és formája miatt igazából mindenkinek szól. Sőt, talán kötelezővé is tenném, hogy ha lehet, minél többen olvassák el, esetleg vegyék fel a könyvet a felső tagozatosok ajánlott olvasmányai listájára. Mert nem hiába kapta meg a sok elismerést.
Zusak merész témához és különleges elbeszélőt használ a regényben, hisz a történet Németországban játszódik, s arról szól, milyen is volt az élet a második világháború alatt egy kisvárosban, München mellett. Sőt, földrajzilag is tovább szűkíti a teret, mert a történet elsősorban a Himmel (Mennyország) utca lakóiról szól. Aki pedig elmeséli a könyvtolvaj történetét, az nem más, mint a Halál.
A Halál Zusak regényében talán emberibb, mint mi vagyunk. Végzi a munkáját, amivel ezekben az években (1939-től) jól el van látva, szállítja a lelkeket, ott van, amikor elhunynak az emberek, s néha megadatik neki, hogy bepillantson sorsokba, életekbe, különös történetekbe. Vannak, akikkel többször is találkozik, s van olyan is, aki ezek során a találkozások során felkelti az érdeklődését. Mint például Liesel Meminger, a 9 éves kislány, akit öccsével az anyja épp nevelőszülőkhöz visz. Belőle lesz a könyvtolvaj, mert már úton új élete felé tragédia történik, meghal az öccse, ő pedig ellopja a Sírásó kézikönyvét, amit emlékként magával visz.
Liesel nevelőszülei, Hans és Rosa Hubermann házában tanul meg igazán olvasni. Méghozzá új papájától, aki csak egy szobafestő, néha harmonikázik, maga se tud jól olvasni, s kicsit kirekesztett, mert nem veszik fel a Náci pártba. Viszont olyan szíve van, mint senki másnak, akit Liesel addig ismert, úgyhogy vele hamar megtalálja a hangot, nagyon összeszoknak. Rosa Hubermann már keményebb dió, de idővel kiderül, hogy káromkodásai és pokróc természete alatt az ő szíve se kisebb, mint férjéé. Liesel új barátra is lel a szomszédban lakó Rudy Steiner személyében, akit kicsit lököttnek tartanak a környéken.
A lány másodszor már egy könyvégetés alkalmával lendül akcióba és lop el egy kötetet a hamvadó máglya aljáról. S innen nincs megállás. Liesel azonban nem csak lopja a könyveket, hanem kapja is őket, például Maxtól a zsidó bokszolótól, akit a pincéjükben rejtegetnek. S míg néha be-beköszönt a boldogság is a Hubermann házba, azért a külvilág rendszeresen beleszól a Hummel utca lakóinak életébe. Nem véletlen, hogy a Halál háromszor találkozik a könyvtolvajjal.
Egy regénynek, amelynek a Halál a narrátora és már az elején kijelenti, hogy senki se menekül meg előle, maga az olvasó se, az ember előre tudja, mi lehet a végeredménye. S ehhez még hozzájön a helyszín, ahol játszódik, nem sok kétségünk marad.
Ennek ellenére végig szívszorongva faltam a sorokat és remegve vártam, hogy mi is fog történni és bizony az egész megérte. Ez a könyv egy csoda. Trükkös, okos, megható, elgondolkoztató. Úgy mesél a második világháború Németországáról, hogy minden szava a helyén van. Nincsenek benne túlzások, csak a valóság és érdekes meglátások. A szavak hatalmáról. Mert a regény erről is szól: az olvasásról, arról, hogy a könyvek mit jelenthetnek az embereknek, s a szavakról, amelyeknek például egyik nagyszerű művelője maga Hitler volt. Liesel sorsát át meg átfonják a szavak, hol teremtenek, összekötnek, hol pedig rombolnak és szétszakítanak.
Markus Zusak pedig igazi szómágus és olyan 600 oldalt hozott össze, amelyben nincs felesleges mondat és pillanat, s remélem, hogy van még benne sok ilyen színvonalas történet.
Eredeti cím: The Book Thief
Kiadó: Ulpius-Ház
Fordító: M. Nagy Miklós
Megjelenés: 2010 (2005)
Terjedelem: 594 p.
ISBN: 9789632543871
Lobo évek óta vezeti Olvasónaplóját, amely remek iránytű a könyvek világában.
Kapcsolódó cikkek:
Markus Zusak: A könyvtolvaj (részlet)
