Szinte napra pontosan 8 évvel ezelőtt hallottam először erről a könyvről és azonnal megszerettem. Megértem, hogy Barack Obama kedvenc gyerekkönyveinek egyike. Ott a helye a könyvespolcon.
1963-ban jelent meg először angolul Maurice Sendak gyerekeknek készült képeskönyve az Ahol a vadak várnak (Where the Wild Things Are). A történet csupán pár mondat és – igen, megszámolták – csak 338 szó. Annyira az angol nyelvű gyermekirodalom része, hogy többször feldolgozták. Legutóbb akkor készült belőle fantasy regény és film, amikor én először hallottam róla, most pedig Pék Zoltán fordította magyarra.
A mese magyarul kevesebb, mint 20 mondat és tökéletes mestermű. A szöveg, amelyben minden szónak súlya és szerepe van, egységes egészet alkot a képekkel, egyik se létezhet a másik nélkül, ugyanakkor éppen annyi információt közvetít, hogy szárnyra kapjon a képzelet. Sőt, a csendes lapozásnak és a részletgazdag illusztrációknak is ugyanolyan hangsúlya van, mint a tökéletesre csiszolt mondatoknak.
Ellenállok a kísértésnek, hogy bármilyen konkrét utalást tegyek a mese bármelyik részére, mert csodálatos az első találkozás és utána mindegyik.
Az Ahol a vadak várnak olyan mese, amit ezerszer is örömmel olvas fel a szülő a gyerekének és felnőttként ugyanolyan jó elmerülni benne, mint gyerekként. Örülök, hogy a gyerekeimnek már gyerekként elkezdődik ez az utazás és ez a klasszikus magyarul is a könyvespolcukra került.
