Marigold Hotel: felkavaró, bölcs és nagyon szerethető

Tökéletes film(ek) kánikulai vagy esős vasárnap délutánra, amikor nem vágysz semmi nehézre, de több kell, mint a felszínesség. Az élet sava és borsa a Marigold Hotelben. Keleti nyugalom – Marigold Hotel (The Best Exotic Marigold Hotel) 7 meglehetősen boldogtalan, brit nyugdíjas egy csábító reklám hatására elhatározza, hogy hátralévő éveit Indiában, a Marigold hotelben fogja leélni. Jutányos áron. Mindenki más okból indul útnak: Evelyn Greenslade (Judi Dench) a pénzügyi ellehetetlenülését próbálja Indiában átvészelni, akárcsak a Ainslie-házaspár (Bill Nighy és Penelope Wilton), a rasszista Muriel Donnelly (Maggie Smith) csípőprotézis-műtétre érkezik, Dashwood bíró (Tom Wilkinson) egyszerűen kilép a számára kijelölt útról, Norman (Ronald Pickup) és Madge (Celia Imrie) pedig a szerelmet és egy tehetős társat keres.

Már az út sem egyszerű, de India fenekestül felforgatja az életüket. A kiszámítható és mértéktartóból eljutnak egy zajos és színes világba, ahogy semmi sem úgy működik, ahogy eddigi életükben megszokták. A szálloda omladozik, nincs telefon, néhány szobának még ajtaja sincs – a csodálatos Marigold hotel csupán egy fiatalember, Sonny Kapoor (Dev Patel – igen, ő játszott a Gettómilliomosban is) álomképe, igaz, ő mindent meg is tesz azért, hogy megvalósítsa. És ami a Marigold hotelben a nyugdíjasokkal történik egyszerre szívszorító és felemelő. Miközben mindannyian gombolyítják sorsukat, összekovácsolódnak és egymás által bölcsebbek lesznek. Hatnak a környezetükre és a környezetük hat rájuk. Csiszolódnak. Szerelmesek lesznek. De nem a fiatalok minden legyőző, romantikus lángolásával, hanem a tapasztalt ember szerelmével, aki már tudja, hogy a fák nem nőnek az égig, akit már elárultak és akinek a múltja hosszabb, mint a jövője. A Keleti nyugalom – Marigold Hotel című film az élet nagy (és nehéz) kérdéseire keresi a választ – Mennyi ideig tart a szerelem? Le lehet-e élni bűntudattal egy életet? Mi a boldogság? Milyen titkokat bír el egy házasság? -, közben könnyed, elegáns, bölcs és felkavaró. Olyan lenyomatot hagy maga után, amire mindig jó visszagondolni. Vannak filmek, amelyeket nem kellene folytatni. A Marigold Hotel éppen ilyen. Annyira tökéletes és kerek, hogy itt nincs mit folytatni. Minden szálat elvarrtak, amit meg nem, azt nem kellett. A filmipar viszont nem így működik, nagyot keresni nem a sikeres filmen lehet, hanem annak folytatásán. Hát persze, hogy elkészült a folytatás, és hiába evidens, ha egy filmet nem lehet folytatni, akkor a folytatás csalódást okoz, a kíváncsiság és az örök optimizmus leültet a film elé. Keleti nyugalom – A második Marigold Hotel (The Second Best Exotic Marigold Hotel) Az illusztris szereplőgárda az örök sármőrrel, Richard Gere-rel bővül, de halálosan érdektelen ő maga és az általa életre hívott karakter is. Éreztem egy leheletnyi iróniát abban, hogy “ha egy üzlet beindul, folytatni kell” és a sikeres Marigold hotel (nem film, hanem filmbéli szálloda) után kell csinálni kell egy másikat. Brit nyugdíjasaink élik életüket, sőt, talán élvezik is azt, a hotel és lakóinak mindennapjaiban két dolog okoz felfordulást. Sonny újabb szállodát akar nyitni, egy második Marigold hotelt illetve nősül, elveszi élete nagy szerelmét, Sunainát. Igen, már Bollywoodot súroljuk, de itt még nincs megállás. A történet röviden annyi, hogy ellenőr érkezik a szállodába, hogy kiderüljön Sonny érdemes-e a bizalomra, azaz pénzes emberek befektetnek-e az ötletébe. Sonny-nak azonban nehéz a dolga, mert egyszerre két új vendég érkezik és miközben ő az ösztöneire hallgat és hotel-hálózatról álmodozik, az esküvői előkészületek nem mennek gördülékenyen. Dev Patel mindkét filmen lubickol Sonny szerepében, de körülötte minden ugyanolyan harsány, mint ő maga, azonban a film csemegéi a halk apróságok: Evelyn Greenslade (Judi Dench) és Douglas Ainslie (Bill Nighy) lassú tánca, Norman (Ronald Pickup) féltékenysége és Muriel Donnelly (Maggie Smith) hallgatásai. Richard Gere a film végére eléri a súlytalanságot. A film elszalad mellette még akkor is, ha ő a kulcsfigura és hiába halk, nem képes felérni a halk apróságokhoz, ami miatt a Marigold Hotel kihagyhatatlan és nagyon szerethető film.