Magyar mozikba még nem került – lehet, hogy nem is fog -, de irgalmatlanul jó – szétröhögöd a fejedet, de közben felkavarja a lelkedet – romantikus vígjáték a Man Up.
A vakrandival éppen az a baj, mint a romkommal. Ha bejön, visz mindent, ám ha nem, akkor bődületes pofára esés. Hány ígéretes párkapcsolat és történet vérzett el azon, hogy ami jól működött a papíron szavakkal, nem működött az életben. A Man Up-ban viszont minden működik, jó a fogatókönyv, jó a rendezés, jók a színészek, jók a párbeszédek, a mélységek és a magasságok. A Man Up gond nélkül felfér a legjobb 10 romcom listájára. Nancy (Lake Bell) 34 éves szingli. Már négy éve szingli, tapasztalt és okos. tehát különc és cinikus is. A családja és a barátaim mindent megtesznek azért, hogy szingliségén enyhítsenek, a randizással azonban nincs szerencséje. Egészen addig, amíg egy félreértés miatt Jack (Simon Pegg) a megtört szívű negyvenes, frissen elvált pasi a pályaudvaron össze nem téveszti vakrandi partnerével. És Nancy hazudik, belebújik a 24 éves Jessica szerepébe. A randi remek, minden klappol, éppen úgy, ahogy egy álomrandin az álompasival elképzelni az ember lánya. A boldogság szappanbuboréka, akkor robban szét, amikor Nancy lebukik és a katasztrófalavina Jack életének gondosan takargatott kudarcait is felszínre hozza. A film ezen szakaszában van valami Hot Fuzz (Vaskabátokra) emlékeztető brit őrület – Simon Pegg játszotta a Hot Fuzz egyik főszerepét is -, amire nehéz szavakat találni, de éles ellentétben áll a hollywoodi giccshalmazzal, ám annál inkább emberi, eszement és sírva röhögősen ismerős. Nem árulok el nagy titkot: nagy kacskaringók ugyan, de Nancy és Jack “Szarjunk a múltra!” felkiáltással összejönnek. Azonban a Man Up a várható befejezés ellenére, mindvégig szórakoztató és egyedi hangú romantikus mozi, olyan, amiről nem kapcsolok el, ha legközelebb szembejön, mert másodjára és még tizedjére is szórakoztat.