Hat lépésben Rihannától a Prodigy-ig. Figyelem, a Bonus track igen nagy függőséget okoz. És igen, botrányos a zenei ízlésem. Is. Most szólok, hogy lesz itt csúnya beszéd és olyan tartalom, amely sértő lehet. Aki ebbe belevág, ne reklamáljon. Akit ez nem érdekel, inkább kattintson el. A bennem tomboló dacot nem tudom megmagyarázni, de van. Tehát kezdjünk Rihanna-val és a Rud Boy-jal. Ez mindig jó kezdés. Fontos tudni, hogy hol állok a világban… Nincs kacsintós szmájli, pedig… “Come here rude boy, boy, is you big enough?”
Még mindig Rihanna és az S&M. Ha eddig nem lett volna világos ez a dolgok vad oldala.
Emeli Sandé-t egyszerűen nem tudom megunni. Felkavar és néha éppen erre a felkavarodásra van szükségem: My Kind of Love. Amúgy a skót énekesnő Our Version of Events című lemeze megdöntötte a Beatles rekordját. Eddig ugyanis a Beatles tartotta az első lemezesek csúcsát: 62 hétig vezették a brit Top 10-t. Igen, Emeli Sandé tényleg ennyire jó, több mint 63 hétig ő volt az első.
Kat Dahlia Gangsta-ja a 21. századi zene Frida Khalo-ja. A csaj amúgy már énekelt néhányat Kat Hue néven, de illik hozzá a dália. (Lizzy Grant-nak is jót tett, amikor Lana Del Rey néven kezdett énekelni és nekem is szerencsét hozott a Myreille, támogatom a névváltásokat.)
Valószínűleg kiátkoz mindenki, aki, de ekkora marha-bandának ott a helye a kedvenceim között. Tessék megnézni az “Akkor csinálj egy fotót!” szövegig.
Thirty Seconds To Mars: Up In The Air. Az utóbbi 3 héten ezt a számot hallgattam a legtöbbet. Ha egy fegyver előkerül egy színpadon, akkor annak el kell sülnie, és a doboknak is…
Bonus track – Nincs komment!
