Amikor a Pókhasú Pék elzárja a sütőt és hazatér aludni, a cukrászdában különös kalandok kerekednek. Mindig is tudtam, hogy a minyon parás népség. “Nincs veszedelmesebb harcos egy Tengeri Palacsintánál, mert mindegyikben benne van a kakaó.” Apa: Mit ettél vacsorára? Zsombor: Csirkét. És te? Apa: Zsemlét. Zsombor: Zsemle volt a Kifli, a vikingben is. Apa: Miben? Zsombor: A Kifliben. A vikingben. Apa: A Kifliben volt Zsemle? Zsombor: Nem, a könyvben… “Von Esterházy, a berlini nagykövet úgy tervezte, pártfogásába veszi az ifjút, aki otthonosan forog majd a királyi udvarokban a Diplomatatorták és a Képviselőfánkok, a Francia Krémesek, a Török Baklavák és a Burkus Briósok között.” Az apjának sejtelme se volt róla, hogy Zsombornak új mesekönyvet olvastam, olyat, amiről ő még nem is hallott. A Madártej-tónál már sejtette, valami rendkívüli és nagyon meghatározó történt a gyerek életében. Én csak kuncogtam.
“– Mazsolahimlő! – sipogta egy apró Minyon. – Mindannyian mazsolahimlősek leszünk! Egy bácsikám nénikéje pontosan így járt! Azonnal tennünk kell valamit! Kukába vele! – Kukába vele! – visszhangozták a többiek is.” Négy mese a cukrászdából: Kifli, a viking hajósparancsnok lesz, a Pizzák és Zsemlék királya. Az Oroszkrémtorta az orosz Jégkrémek között találja meg a helyét, és megvédi őket a Vérfagylaló Fagylaltok zsarnokságától. A legifjabb Esterházy pedig se író, se zenész, se feltaláló nem akar lenni – hanem csakis villamosvezető! De a rokonok belátják – ehhez is kell kurázsi. A Bejglik meséjében pedig a Bejglimágus kelti életre az Óriásbejglit, aki süti-gólemként védi, majd támadja a Bejglik vidám kis faluját a kredencben. Még szerencse: karácsonyra már szép nyugodtan terül el a Nagyika tálcáján. Kicsit furcsa – legalábbis annak, aki még sohasem játszott étellel vagy nem improvizált mesét a gyereknek a vacsoraasztalán -, de roppant szórakoztató a Kifli, a viking négy meséje. Már alig várom, hogy cukrászdába menjünk… A könyv 3-6 éves gyerekek számára ajánlott.