Az Örökké a tiéd! nem az a könyv, amit rongyosra fogsz olvasni, de ez az a könyv, amit minden lánynak egyszer olvasnia kell még 20 éves kora előtt.
Nem vagyok oda a young adult könyvekért, de Louise O’Neill utópisztikus regényéről, az Örökké a tiéd-ről olyan kritikákat olvastam, hogy el kellett olvasnom.
“Teljesen dehidratálódtam a sírástól. Az Örökké a tiéd úgy szakította szét a lelkemet és a szívemet, mintha csak konfetti lenne. Tökéletes volt, de teljesen tönkretett. Ez a könyv követeli, hogy elolvasd, érezd és megértsd. Nem egy könnyed olvasmány. Nem is vicces. Minden egyes fejezettel egyre mélyebbre kerülsz ebben a pokolszerű valóságban, míg végül rájössz, hogy a társadalmunk el van baszva. Teljesen, végérvényesen. Azt érzem, hogy nem akarom, hogy bárki valaha is rám nézzen… Világgá akarom üvölteni, hogy a testem az enyém.” (Gabrielle, Goodreads)
Tetszett a könyv sci-fi-be hajló rövid összefoglalója is: A nem túl távoli jövőben a lányok már nem természetes úton születnek, és az iskolákban csak arra tanítják meg őket, hogyan lehetnek kívánatosak és engedelmesek. A végzős év után a legszebb lányok házastársakká válhatnak, hogy tehetős és befolyásos férjük mellett beteljesítsék funkciójukat: fiúkat szüljenek egészen addig, amíg többé már nem bizonyulnak hasznosnak. A többi lány jövője – mint szeretők és tanárok – megvetett és a társadalmi megítélés szerint kudarc.
A végzős évfolyamban Freida és Isabel a legjobb barátnők, és biztosak abban, hogy évfolyamuk legjobbjaiként mindketten feleségek lesznek. De ahogy egyre feszültebbé válik az utolsó év, ahogy egyre nő a nyomás, hogy tökéletesek legyenek, Isabel önsanyargatásba kezd, veszélyeztetve az egyetlen lényeges és értékes dolgot: a szépségét. A férfiak pedig megérkeznek, csak arra várva, hogy menyasszonyt válasszanak maguknak… Freidának rengeteg bizonytalansága mellett “farkasok között” meg kell küzdenie a jövőjéért – még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy el kell árulnia az egyetlen embert, akit szeret és a barátjának tart…
Amikor letettem a könyvet, egyetlen gondolat kattogott a fejemben: milyen jó, hogy nem most vagyok 17-18-20 éves – és végre igazán tudtam annak örülni, hogy idén negyven leszek – és Louise O’Neill regénye nem a jelenemmel, hanem a régen túlhaladt múltammal rezonál. De az Örökké a tiéd-et nem lehet felrakni az érdekes sci-fik polcára, mert ahogyan Orvell 1984-e is újra és újra megmutatja aktualitását, az Örökké a tiéd a lányból nővé válás és önelfogadás legkínzóbb kérdéseit – és fertelmes mélységeit – teszi plasztikussá.
Nekünk, nőknek a felnőttség kapujában – de sokszor azon túl is – az önbecsülésünk és önértékelésünk mások véleményétől függ, attól hogy a testünk mennyire illik az aktuális ideákhoz és mennyire vagyunk vonzóak a férfiak számára. Régen “csupán” annyi volt a kudarc, hogy a legmenőbb srácok nem nekünk udvaroltak, most meg úgy tűnik, hogy a gold diggerek az igazán sikeres nők, akik a közösségi médiában újra és újra megmutatják, milyen szépek, milyen tökéletesek és milyen nagyszerű az életük…
És amikor mindenki játszik, mi lesz azzal, aki őszinte, tiszta, de bizonytalan? Louise O’Neill nem finomkodott, regényében nem csak a pokolba vezető utat mutatja meg, hanem egyenesen elvisz mindenkit a pokol fenekére és ott is hagy. Mindezek után boldogság felbukkanni a könyvből és ránézni a saját életünkre, a szabadságunkra és a lehetőségeinkre.
Figyelem, az Örökké a tiéd 16+-os könyv!
Ui: Ide rímel egy remek kezdeményezés, amiről a napokban hallottam, a Lányok napja, amit a Nők a Tudományban Egyesület szervez középiskolás lányok részére. Ez egyben a legnagyobb, lányoknak szóló pályaorientációs kezdeményezés, amely számos országra kiterjed és egész Európában azonos napon rendezik meg. Célja, hogy informálja a lányokat a műszaki és informatikai pálya előnyeiről, ezáltal is bővítve a lányok látókörét, tágítva a munka világáról alkotott képüket. A kampány olyan pályaválasztási lehetőségekre hívja fel a lányok figyelmét, amelyekre általában nem gondolnak, és egyben ösztönzi őket, hogy ezen fontos döntésüket ne az elvárásokra, hanem valós érdeklődési körükre és képességeikre alapozzák. Érdekességnek pedig itt egy “képjáték”: ilyen, amikor eltüntetjük a férfiakat a NASA csoportképeiről.
