Hogyan működik a számítógép? Hogyan lesz a “van áram – nincs áram” információból videojáték vagy éppen szövegszerkesztő? A digitális nemzedék digitális fejlesztése…
Két, egymásnak homlokegyenest ellentmondó véleménnyel szoktam találkozni arról, hogy milyen korban és milyen mértékben lehet a gyerekeket számítógépekhez, okoseszközökhöz engedni. Akadnak szakemberek, akik károsnak ítélik és távol tartanák az ovisokat, sulisokat a tabletektől és egyéb úri huncutságoktól, míg mások határozottan ajánlják és nem csak a felhasználó szintű használatát, hanem annál alaposabb ismeretét is. Én – de pontosabb, ha most a királyi többest használom, mert a férjemmel nevelési kérdésekben erős egységfrontot alkotunk – utóbbi álláspontot képviseljük. Nem csak támogatjuk, de ösztönözzük is a gyerekeinket – a háromévest ugyanúgy, mint a hétévest -, hogy bátran és kíváncsian használják a számítógépeket. Két okunk van erre: egyrészt a gyerekeink annak a digitális bennszülött nemzedéknek a tagjai, akik egészen másként látják már most a világot és másként viszonyulnak az eszközökhöz, mint mi, másrészt a kiszámíthatatlan jövőben az egészen biztosnak látszik, hogy ezek a technológiák megmaradnak, tovább fejlődnek és készség szintű ismeretük előnyt jelent majd a munkaerőpiacon.
A minap a buszon mellettem beszélgetett két érettségiző és az informatika tételeken röhögtek. Mert olyan témákban kell számot adni a tudásukról, mint a számítógép története, a nyomtató részei és hasonló baromságok. Emlékszem még arra, hogy ügyviteli rendszerek elnevezésű órán a stencilgép részeit és működését tanultuk – máig emlékszem rá és remélem, hogy egyszer egy Legyen ön is milliomost! vetélkedőben ezzel nyerem meg a 25 millió forintot, mer egyébként teljesen felesleges ismeret. (A stencil gép meg csendesen kimúlt a digitális korszakkal.) Amiért viszont végtelenül hálás vagyok, az a gépírás órák, hogy vakon gépelek és olyan gyorsan, mint gondolkozom. (Pedig mechanikus írógépen kezdtünk, sok szenvedéssel.) Már feladtam a reményt, hogy belátható időn belül a nemzeti vagy akármilyen tanterv része lesz, de a fiaimnak meg kell majd tanulni. Tudom, hogy ez a tudás óriási előnyt jelent majd a felnőtt életükben.
Igen, egészen konkrét elképzeléseink vannak arról, milyen tudással szeretném a gyerekeimet a felnőtt életbe engedni. És mielőtt bárki fagyott hallal dobálna emiatt, gyorsan hozzá is teszem, hogy a gyerekek számára a tanulás, nem olyan kínszenvedés, mint egy életunt fizika tanárral a természettudományos ismeretek elsajátítása. A digitális világ itt van körülöttünk, ráadásul a gyerekek kíváncsiak, fel akarnak fedezni mindent a környezetükből. Csak meg kell találni azokat a kezdőpontokat, ahonnan el lehet indulni.
A Kukkants bele! sorozatot már korábban is szerettem és igen jó lett a Számítógépek és programozás kötet is. Gyerekeknek önálló értelmezésre nem javasolnám, de szülővel együtt nagy kaland. Megmutatja az elméletet, a rendszert, majd elvisz a gyakorlatig. Nem, a könyv végén nem lesz a gyerek azonnal Bill Gates, de valószínűleg beírja a internet böngészőbe a könyvben található url-t és elkészít egy egyszerű programot. Majd egy bonyolultabbat. Játszik és közben tanul.
A könyv, ahogyan a Kukkants bele! sorozatra jellemző, rengeteg – több mint 100 kihajtható füllel – felfedezéssé teszi az olvasást, az ismeretek gyűjtését és éberen tartja a kíváncsiságot. A játékos feladatok pedig az elmélet gyakorlati alkalmazásához adnak kulcsot és a gyerekek maguk is kipróbálhatják, hogyan “gondolkodnak” a számítógépek.
Alapismeretek megszerzéséhez és kedvcsinálónak remek ez a könyv.
