Kisvárosi vámpírok, vérfarkasok és boszorkányok

Sorozat természetfölötti lényekkel: Vámpírnaplók. Könnyű kikapcsolódás a bennem élő kamaszlánynak, aki szerint a szerelem szívás.   Hidegen hagytak a vámpíros-szerelmes filmek, csak azért követtem a Twilight-folyamot, hogy tudjam, mi jár a mostani kamaszlányok fejében. Mit olvasnak, miről álmodoznak, miről beszélgetnek. Okom önző volt: nem akartam beégni férjem kamasz lánya előtt egy Jane Austin regénnyel és az “apám nője” mindig ciki, nem akartam még cikibb lenni. Annyira át tudtam érezni, mit zajlik le benne, amikor filmet nézte, hogy amikor az Alkonyat-könyveket falta sorra, kölcsönkértem tőle az egyiket. Számomra fontos, hogy olvassam azokat a könyveket, amelyeket azok olvasnak, akik fontosak nekem. Ő azonban azt mondta, hogyha jó könyvet akarok olvasni Stephenie Meyertől, akkor A burok kell nekem. Remek gyerek – oh, ezért, hogy legyerekeztem, kicsinál -, remek ízléssel. Egy másik alkalommal órákon át mesélt egy sorozatról, a Vámpírnaplókról, amelyből néhány epizódot látott csupán, de nagyon tetszik neki. A fejébe is vette, hogy elmagyarázza és megtanítja nekem az alap felállást, ami nagyjából annyira volt könnyű, mint a Fibonacci-számok.

Próbára tette képességeimet a két Salvatore testvér, Stephan és Damon bonyolult szerelmi viszonya Elenával, aki ráadásul kiköpött mása Katherine-nek, annak a gyönyörű vámpírnőnek, aki évszázadokkal korábban vámpírrá változtatta a fiúkat, ezért inkább belenéztem a sorozatba. Azután elkezdtem várni a az újabb részeket, izgultam, mosolyogtam, megszerettem. Az események színtere Mistic Falls, kisváros, ahol az emberek régóta küzdenek a vámpírokkal és a lakosok között akad vérfarkas és boszorkány is. A 2 évad végére pedig előkerülnek ennél furcsább szerzetek is. Bárhogyan is fordul a történet, a központban Stephan, Damon és Elena szerelmi háromszöge áll, no meg az a rengeteg szívás – vámpír lány és vérfarkas fiú szerelme, küzdelem önmagunkkal és a világgal -, amely gimnazista évekhez kapcsolódik és a sok probléma, amely lefeszíti a gyermekkor édes burkát. A 3. évad második felénél nyugodtam meg – amikor a szellemek megjelentek, aggódtam néhány részen át, de ejtették a vonalat, az eredeti vámpírok pedig jó fordulatot adtak a sztorinak -, hogy a forgatókönyvírók remekül tudják a dolgukat. Jól alakítják a szereplőket és jól hoznak be új ellenséget, akivel szembe kell szállni, aki ellen meg kell védeni a szeretett embereket és a várost. Nem szakmai szemmel pedig izgalmas és érzelmeket felkavaró sorozat, ami kamaszoknak biztos, idősebbeknek pedig talán bejön. Mindenesetre valóságszerűbb és szórakoztatóbb, mint a híradó. Ja, és tele van jóképű pasival…