Kiss Noémi Rongyos ékszerdoboz című új kötetének bemutatója 2009. október 28-án, szerdán 18 órától a Nyitott Műhelyben (Budapest XII. Ráth György u. 4.). A szerzővel Körner Gábor műfordító beszélget. Továbbra részlet a könyvből.
Kiss Noémi: Rongyos ékszerdoboz
Utazások keleten
(részlet)
“Századfordulónk
Nemrég ajándékot kaptam egy lelkesen emlékező német hölgytől, akit a svájci Alpok határszélénél, egy elhagyatott kisváros antikváriumában ismertem meg. Az Illustrierter Führer durch die Bukowina (1907) című könyvvel lepett meg. Amikor fél év után elköszöntem tőle, bizalmasan azt mondta nekem: a múlt felejtése ellen nyújtja át az útikönyvet. Akkor még nem tudhattam, kezemben tartva a kék színű, monarchiás címlapot, a Bécsben jegyzett bédekkert, hogy hamarosan hasznát veszem a tartomány leírásának és el is jutok oda. Ismerősöm óhaja valósággá vált, de a kezemből hamar kiesett a könyv.
Ott jártam, ahova a könyv írója és ajándékozója küldtek. Furcsa szavak közé és szokatlan helyekre vetődtem, melyekről előbb olvastam, mint hogy megbizonyosodtam volna létezésükről. Többszörösen átírt geográfiai jelek vettek körbe, és jóval előbb értesültem a tájról a századforduló hangján, hogy csak azután, a régi dolgoktól kissé homályos szemüvegen át láthassam meg. Gyönyörű, kopár, szegény és semmilyen volt, egyszerre lelkesítő és szívszorító.
Hosszú teraszok, torz építmények, szántók és mandulafák terültek el a térkép vonalai helyett. Így saját szememmel ellenőrizhettem a könyvek földjét, valóban olyan-e, mint amilyennek a háború után kitelepült emigráns írók mondják, vagy mint ahogyan megpróbálják átfogalmazni a történelem írói. Ez a mára már inkább fiktív táj a német Buch és a Bücher tövekből származik, ahogyan Celan a német Bukowina szó etimológiáját levezeti. Egyszerre valóság és a képzelet terméke. A távolság labirintusba vezet, mert a hely jelentős szellemi és testi erőt igényel az utazótól, sőt a lelkét is igencsak igénybe veszi. Egyértelműséget követel, és folyton döntések elé állít, ítéleteket vár, ugyanakkor roppant nehéz megítélni, mert egyszer fényes és gazdag, máskor meg száműzött és iszonyatos látvány.
Már az első nap legyengült a szervezetem, s persze társaim közül többen állították, hogy nőknek nem való a hosszú utazás kelet felé, mégis kitartottam elhatározásom mellett, utána akartam járni annak, amit az olvasmányokból jól ismertem. Az út ellenzőinek, mint később bebizonyosodott, nem volt igazuk. Csupán ötszázharminckilenc kilométert tettünk meg, és elértük a célpontot. Csak egy ugrás volt keletnek.
Bukovina tehát létezik.”
Kiss Noémi: http://www.kissnoemi.hu
Nyitott műhely: http://www.nyitottmuhely.hu
Magvető kiadó
