A nagy ő felkutatása és felismerése rendkívül bonyolult feladat. Olykor kacagva sírunk, olykor pedig sírva kacagunk.
Kerstin Gier rendkívül népszerű és termékeny szerző. A Halálom után felbontandó című regénye meghozta a kedvemet, hogy másik könyvével is megpróbálkozzam. Sajnos, nem jó a Gier életművet a Halálom után felbontandó című könyvvel kezdeni, mert – a címe alapján igen vonzó – Férfiak és egyéb katasztrófák nem üti meg az előző könyv által felállított mércét és azt élményt. Felhőtlen kikapcsolódást csak alkalmanként nyújt a könyv.
A könyvajánló kecsegtető: “Kerstin Gier azt kínálja minden olvasójának, amiből ma a legkevesebb van mindennapjainkban: felhőtlen humort, önfeledt vihogást, könnytörülgetős, térdcsapkodós hahotázást.” Ráadásul az is tény, hogy több mint 30 németországi kiadás után filmet is forgattak a könyv alapján.
A regény négy barátnő kalandos párkeresését, kevésbé sikeres együttéléseit, humoros helyzeteket ír le, egészen a happy end-ig. Főhősünk Judith, 26 éves, még mindig egyetemista, és egy se veled, se nélküled kapcsolatban tengődik. Kosárlabdázó barátja egy bulin jóval fiatalabb, magasabb és vékonyabb tinivel szűri össze a levet, és mily meglepő, ugyanígy jár Katja barátnője is. Némi szenvedés után mindketten lapátra teszik barátjukat.
Judith eközben állást keres, majd ideiglenesen talál. Némi véletlen folytán felfedezi saját kreativitását és marionett bábuk alkotásába fog. Eredetileg magának csinálja a babákat, frusztrációja levezetésképp, hisz az arcok sokszor a legutóbb félresikerült randi hímnemű résztvevőjét formázzák. Öccse elkér egyet és szemtelenül jó áron eladja… Innen már nincs visszaút, jön az öntudatos önmegvalósítás.
Egy mókás részlet:
„Varázsollós Wanda befejezte megsemmisítő műveletét és megkezdte a stylingot. Ekkor kinyílt az ajtó, s egy kedves kinézetű fiatalember lépett az üzletbe. Hellyel kínálták, míg valakinek ideje lesz kezet emelni rá.
– Én mindjárt kész vagyok – fenyegette meg a varázsollós Wanda, s koponyámhoz emelte a hajszárítót.
– Rendben – így a fiatalember, azzal leült a mellettem álló székre. (…)
Wanda fél flakon habot gyúrt csapzott csimbókjaimra. Éreztem szomszédom tekintetét a fejemen, s megkozkáztattam egy riadt pillantást a tükörbe. Képes vajon a pusztítás még fokozódni? Képes volt. A hajszárító, a hab és Wanda ügyes keze gigantikus gömbbé tornyozta a nedves hajcsomót, amely legmagasabb pontján legalább tizenöt centi távolságra volt a fejbőrömtől. Ekkora borzalom láttán nagyjából ugyanekkorár a nyitottam a számat.
– Őrület – szólt a fiatalember ámulva. – Hogy ilyesmi egyáltalán lehetséges! (…)
A fiatalember közelebb hajolt hozzám: – És én még azt hittem, egy szép embert semmi sem csúfíthat el – vigyorgott és felemelte a padlóról az egyik hajtincsemet.”
