Filmajánló és játék.
Egyetlen viccesebb dolog létezik az űrbe küldött üzenetnél, az időkapszulába zárt jövőkép. 1959-ben megkérnek egy osztálynyi diákot, rajzolják le, milyennek képzelik a jövőt 50 év múlva. Egy furcsa kislány rajz helyett számokkal írja tele a papírját. Sittysutty eltelik ötven év és az időkapszula kibontása után egy asztrofizikus fiához került a múltbéli üzenet.
Ha az ember megpróbál belegondolni a világűr nagyságába, akkor hirtelen rengeteg kérdése lesz. Az első, hogy milyen a valószínűsége, hogy egy másik univerzumban létezik egy másik bolygó, ahol ugyancsak létrejött az élet. Apropó. Létrejött? Az élet maga és minden ami történik véletlenek láncolata vagy egy tudatos rendező erő emberi ésszel felfoghatatlan terve?
Legtöbbször én már az univerzum méreteinek felfogásánál ledermedek, és csak meredek fel az égre, a csillagokra és közben mantrázom:
“Hogy a Naprendszer méreteit szemléletesebbé tegyük, gondolatban kicsinyítsük le a világot ötmilliárszorosan! Ekkor a Föld 2,5 mm átmérőjű gömböcske lenne, amelyen a hegyeket-völgyeket mikroszkóppal sem igen lehetne észrevenni. E pici gömb körül, tőle 8 cm-re egy nagyobbfajta porszem kering: a Hold. Átmérője a modellben 0,7 mm. A Nap a Föld gömböcskéjétől 30 m távol lévő, nem egészen 30 cm átmérőjű strandlabda volna; a Plútó a Naptól 1,2 km-re kellene keresni. A legközelebbi “állócsillag” pedig a modellben a Naptól 8000 km-re esne. A legközelebbi csillaghoz vezető, ötmilliárdszorosan lekicsinyítve 8000 km-es útból földi ember – a Holdutazáskor – már megtette az első 8 cm-t; ezt nevezzük úgy, hogy “a világűr meghódítása”!” (Csaba György Gábor: Kalandozás az égbolton)
Szóval a Képletben (Knowing) annyi történik, hogy az asztrofizikus (Nicolas Cage) rájön, a kislány által leírt számok az elmúlt ötven év katasztrófáinak dátumai, áldozatok számával és koordinátákkal. (Természetesen) 3 esemény még hátravan. Szerencsére, nem a hagyományos “mentsük meg a Földet a pusztulástól” akciófilm következik innen, hanem egy igen drámai harc ész és hit között, valamint arról, hogy az ember hogyan képes feldolgozni, felfogni és elfogadni végzetét.
Egy másik szál is fut a filmben, számomra igen kellemetlenül, mert amióta megszületett a fiam igazán rosszul viselem, ha gyerekekkel történik valami. Márpedig a kisfiú, aki megkapta az üzenetet, hirtelen furcsa hangokat kezed el hallani, és sötét alakok környékezik meg, meg adnak neki fekete köveket. Végig attól féltem, hogy a Legenda vagyok-hoz hasonlóan, egyszer csak átmegy a film ölős-gyilkolós zombivadászatba és történik valami a kölyökkel. Azzal nyugtattam magam, hogy vannak a filmezésnek morális szabályai és gyerekeket nem bántanak. Felesleges volt aggódnom, de ez csak a végefőcímnél derült ki, addig meg csak izgultam, amiatt meg görcsben volt a gyomrom, és nem szeretem ezt a görcsöt, szóval nem szerettem felhőtlenül a filmet. Viszont a kérdéseket, amelyet a Képlet felvetett, és a kérdésekre adott válaszokat, nagyon szerettem, még akkor is, ha nem minden egyezik a világképemmel.
A film forgalmazójától, a Fórum Hungarytól kaptunk egy Képlet moziplakátot, amelyet a (random.org segítségével) fogunk kisorsolni azok között, akik velünk játszanak és elmondják, hétköznapi tárgyaink, unalomig ismert dolgaink közül, mit tennének egy időkapszulába, amelyet “képletesen” 2059-ben nyitnának ki az unokáink. (Az ötleteket csak kommentben tudjuk elfogadni, mert a komment “sorszáma” lesz a random.org sorsolás alapja.)
