Vekerdy Tamás könyveiben az a jó, hogy az ember lánya nem csak úgy érzi, hogy jobb szülővé tud válni általuk, de önmagához is kulcsot talál.
Vekerdy könyveit általában elolvasom, még akkor is, ha cuki macik vannak a borítónk. – Sokkal jobban szerettem, amikor Szűcs Édua illusztrálta a gondolatait, de ez magánügy, ha a plüssök miatt többen olvasnak Vekerdyt, akkor ez is belefér. Rám már az Érzelmi biztonság is nagy hatással volt és nem hittem, hogy bármelyik könyv ezt felül tudja múlni. Tévedtem! A Jól szeretni – Tudod-e, hogy milyen a gyereked? című könyv az egyik legjobb, amit valaha olvastam, és nem csak a gyerekneveléshez praktikus olvasmány, hanem úgy az élethez. Vekerdy a szeretettel kezdi és tényleg innen kell kezdeni: definiálni a szeretet. Annyi mindent hívunk szeretetnek, annyi mindenre fogjuk rá, hogy ez a szeretet, de néha még ahhoz sem vagyunk elég bátrak vagy tapasztaltak, hogy felfogjuk, hazudtunk vagy nekünk hazudtak, és ez a bánat, a kudarcok és a szomorúság melegágya. “Minden szeretetben ez az alapkérdés: őt szereted-e vagy magadat, a vágyaidat benne?” És ezt minden alkalommal fel lehet tenni. Akkor is, ha a gyerekünknek mondjuk, akkor is, amikor a férjünknek és akkor is, amikor a szüleinknek. Sokszor n magam is úgy gondoltam, hogy a szeretetnek többféle formája van, a szeretet többféle lehet, a Jól szeretni után azt gondolom, hogy a szeretet nem alakváltó. Egyféle. A szeretet szabaddá teszi azt is, aki szeret, és azt is, akit szeretnek. A különbségek és a hasonlóságok egyformán fontosak, egyformán szerethetőek, és szeretet nincs megismerés nélkül, valódi figyelem nélkül. “Ismeret és szeretet mindig újra összekapcsolódnak, egymást világítják meg.” A szeretet, a figyelem és a megismerés a biztos alap, amire lehet építkezni, kutatni, miből fakad az önbizalom, vajon jobban teljesít-e az a felnőtt, akit már gyerekként teljesítményorientáltan neveltek, mi a tehetség és hogyan lehet segíteni a kibontakozását, mi a magány, hogyan lehet egy kisgyerek magányos, hogyan lehet jobban szeretni egy gyereket, mire kell egy gyereket megtanítani és mit kell tőlük megtanulnunk nekünk felnőtteknek. Vekerdy most is ír a jó anyaságról, arról a paráról, ami valahogy belénk fészkelődött az elmúlt 100 évben. Könnyedén fogja ki a szelet a félelmek vitorlájából és könnybe lábad a szem, mert azt érzem, hogyha soha semmit nem fog tökéletesen csinálni, az anyaságot – vagy a szülőséget – akkor is a legjobban. A Jól szeretni elgondolkoztat, felkavar és segít jobb emberré válni. Nem csak jobb szülővé, hanem jobb emberré. (Éppen ezért nem csak szülőknek ajánlott olvasmány.) Megállásra ösztönöz egy olyan világban, amiben az életünk a rohanás, és a könyvet olvasni felér egy jó meditációval.