Egy francia cica, akit a Csatorna választ el az otthontól, igazán szereti a halat és úgy nyávog, hogy örökre meghódítja a szívedet. Nem csak a fiam, de én is végtelen izgalommal vártam Jill Tomlinson újabb könyvét, A cica, aki haza akart menni-t, mert A bagoly, aki félt a sötétben egyszerűen zseniális volt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Szuzi, a csíkos kiscica azonnal a szívünkbe lopta magát. Sőt, az első néhány oldal után egészen elkeseredtem, mert Szuzi az idegeimet használta körömélesítőnek. Nem tetszett a cica neve – milyen bután néz ki így, hogy Szuzi – és nem tetszett maga a cica sem, pont azokra az affektáló nőkre emlékeztetett, akiktől szó szerint a falra mászom.
Persze, estéről estére olvastuk tovább, mert a fiam ragaszkodott hozzá. – Néha azt érzem, hogy a telefonkönyvet is felolvashatnám neki, akkor is boldog lenne, mert leginkább azt szereti, hogy ülök ott az ágya mellett és csak vele foglalkozom. – És estéről estére szerettük meg Szuzit. Megszerettük kitartását és kalandjait. Szuziról fontos tudni, hogy származását tekintve francia és egy halász házában él a tengerparton. Mint a macskák általában, szeret csavarogni, ám nagy pácba kerül, amikor elalszik egy légballon kosarában és átrepül a Csatorna felett. Szuzi hiába talál gazdára Angliában is, ő visszavágyik a halász házába és meg is próbál mindent, hogy hazajusson. A csíkos cica gumicsónakra és szörfdeszkára száll, úszik és hajózik, mert arra vágyik, arra van szüksége, ami az otthont jelenti. Szuzi úgy hódított meg, ahogy a macskák szoktak: kitartóan és örökre. Jill Tomlinson nagyon jó ritmusú mesét írt, olyat, ami nem csak egy cicáról szól, de magának a mesének is macskajelleme van. Már ha lehet egy mesének jelleme… Anna Laura Cantone rajzai pedig még különlegesebbé teszik a könyvet. Lapozz bele!>>> 5-8 éves korosztály számára ajánlott mese, azonban a rózsaszín borító senkit se ijesszen meg, fiúk éppen annyira szeretni fogják, mint a lányok. Jill Tomlinson: A cica, aki haza akart menni>>>