A szerelem bonyolult. Persze, csak akkor, ha az ember életében problémák vannak. Még szerencse, hogy problémák nincsenek, csak kihívások… … és életbevágóan fontos közhelyek egy romantikus vígjátékban.
Anno James L. Brooks rendező Mark Andrussal együtt írta a Lesz ez még így se! forgatókönyvét. Ez a lehető legjobb ajánlólevél a Honnan tudod című filmnek, amelyet szintén James L. Brooks rendezett és ő maga jegyzi a film forgatókönyvet is. Sőt, Brooks odáig ment, hogy új filmjében megint osztott szerepet Jack Nicholsonnak.
Annyit tett még, hogy felcsapta a közhelyszótárat és a legváratlanabb helyzetekben idézgetett belőle. A végeredmény igen kellemes.
Lisa (Reese Witherspoon) élete gyerekkora óta a sport körül forog. Amikor kiteszik a softball-csapatból, mindent elveszít, amit valaha ismert. Tanácstalanul próbál beilleszkedni a normális életbe. Kalandba bonyolódik Mattyval (Owen Wilson), az egoista, nőcsábász baseball-játékossal, aki nagyon tudja, hogy mi kell a nőnek, csak az a baj, hogy ezt közli is, és egyik csapattársa megpróbálja összeboronálni George-dzsal.
George Madison (Paul Rudd) korrekt üzletember, akinek apjához, Charleshoz (Jack Nicholson) fűződő bonyolult kapcsolata új fordulatot vesz, amikor George-ot alaptalanul csalással vádolják. Nincs szerencsés passzban: a barátnője épp elhagyta, anyagilag a csőd szélén áll, és még egy szövetségi nyomozás célpontjává is vált. Nagy az esélye arra, hogy börtönbe kerüljön, mégis a gügyék naivitásával hisz a jóban és az igazságban.
Lisa élete legrosszabb estéjén randevúzik először George-dzsal, aki éppen kilátástalannak érzi azt életét, és amikor úgy tűnik, hogy minden darabokra törik körülöttük, felfedezik, milyen az, amikor tényleg valami csodálatos dolog történik.
Honnan tudod (Reese Witherspoon, Owen Wilson)
Honnan tudod (Paul Rudd, Jack Nicholson)
Nagyon kemény tao, hogy Lisa-nak minden helyzetre van egy “bölcs” gondolata és George egy pillanatra sem ordít fel, hogy Isten – vagy az a valami, ami mindent irányít -, utálja őt. Töretlen optimizmussal, azaz az optimizmus halvány foszlányából próbálják felépíteni önmagukat és az életüket. Olykor kicsit nevetségesek…
“Mindannyiunknak eljön egy olyan pillanat az életében, amikor úgy érezzük, hogy semmire nem számíthatunk többé, amire eddig számíthattunk – mondja Brooks, a rendező. – És amikor ez bekövetkezik, egyedül a szerelem marad. Azt gondolod, hogy az életed borzalmas, de egyszer csak belép Ő, és már egyáltalán nem is találod borzalmasnak az életedet. A szerelem jelenti számunkra a kegyelmet.”
Szerencsére Brooks, nem ennyire patetikus a filmben és a humorát se veszítette el. Nekem hiányzott a cinizmus, de ettől függetlenül jól szórakoztam.
