Nem buta tyúk csak nagyon elszánt és rettentően furcsa kalandokba bonyolódik. Utazik kukásautón és ragaszkodik a serpenyőhöz.
Hupp, a sötétben félő bagoly, Szuzi, az elcsavargott kiscica, Ottó, az örökké kíváncsi pingvinfióka és Pongó, a megbízható gorillakölyök után megérkezett Hilda, a bátor, pöttyös kis tyúk, aki szereti a kukoricapelyhet, a tűzoltóautókat, a nénikéjét és a kiscsibéket.
Ha Hilda egyszer elhatároz valamit, az égvilágon senki és semmi nem állíthatja meg. Márpedig ő elhatározza, hogy meglátogatja a nénikéjét, akinek nemrég kiscsibéi születtek. Még akkor is, ha az út kicsit bajos… Utána pedig azt határozza el, hogy saját családja legyen, végképp senki és semmi nem állhat az útjába.
Jill Tomlinson állatos meséi gyengéden nevelnek, miközben szórakoztatóak, ám Hilda, a kitartó tyúk minden eddigi mesén túltesz. Szerethető karakter, aki a tyúkólban ugyanolyan természetesen mozog, mint az emberek világában – elszántsága emberi és túlságosan ismerős – és amíg a fiaim azt találgatták, Hilda éppen milyen járművel próbál eljutni a nénikéjéhez és hogyan mászik ki a slamasztikából, én a finom áthallásokon kacagtam.
Hilda nem buta tyúk, mégis rettentő buta szituációkba keveredik. Először kukásautón próbál magának fuvart szerezni, majd egy tűzoltóautón, utána egy úthengeren és Parker kisasszony robogóján, mire megtanul stoppolni és eljut a nénikéjéhez és a kiscsibékhez. Ám itt még csak a könyv felénél járunk, a látogatás hatására Hildánban beindulnak az anyai ösztönök és kotlani vágyik. Binnerné, a gazdasszony pedig egyáltalán nem vágyik egy kotlós tyúkra. Hilda a legképtelenebb helyeken rejtegeti tojásait, ám némelyikből mégis Viktória piskóta lesz, mire megszületnek kiscsibéi.
Egy jóképű kakas viszont hiányzik a baromfiudvarból és a történetből, mert egyszer Hilda még ajándékba adja a tojásait, majd hirtelen kiscsibéket akar belőlük nevelni és ez ugyanolyan meglepő, mint Parker kisasszonynak látni Hildát, korábbi teapartnerét egy serpenyőben közeledni.
– Jó napot, Tyúk kisasszony! Csak nem stoppoltál megint?” – kérdezi és mi pukkadozunk a nevetéstől. Ez az a finom humor, ami miatt én is és a gyerekek is imádtuk a mesét.
A tyúk, aki soha nem adta fel tökéletes esti meseolvasásra és kisiskolásoknak önálló olvasásra is.
