Három óriásplakát Ebbing határában

Filmet ilyen béna címmel – Három óriásplakát Ebbing határában -, én nem nézek meg, gondoltam, de egy hirtelen ötlet (vagy a sors, vagy a végzet) hatására mégis megnéztem. Nem lehetne jobb címe, de lehetne jobb befejezése.

Miért tökéletes filmcím a Három óriásplakát Ebbing határában (Three billboards outside Ebbing, Missouri)?

Hiába hosszú és idétlen, mégis egyértelműen és összetéveszthetetlenül utal a filmre, egyúttal megjelöli a film “gyújtópontját” is.  Ugyanis tétlen hónapok teltek el Mildred Hayes (Frances McDormand) lányának meggyilkolása óta és a tettes azóta sem került elő. Amíg Mildred élete a feje tetejére állt, addig minden más csendben folyik tovább.  Egyik nap Mildred vakmerő lépésre szánja el magát: kibérel három óriásplakátot a város határában, melyeken a rendőrfönököt, William Willoughbyt (Woody Harrelson) provokálja. 

Kisvárosi emberek, kisvárosi titkok

A három óriásplakát felforgatja a város életét. Mindenkinek van véleménye, mindenki tudja, hogy mi a helyes és Mildrednek mit kellene csinálnia. – Leginkább sürgősen eltüntetni a plakátokat. – Mint egy novelláskötet apró történetei, úgy bontakoznak ki a kisvárosi életek és hazugságok. Elveszik a máz, az önálltatás és a totális káosz közepén Mildred ott áll szilárdan és megingathatatlanul.

  Kulcsszerep jut az egyik, erőszakra hajlamos rendőrnek is Jason Dixon (Sam Rockwell), aki nem csak beleártja magát az ügyekbe. Az ő karaktere a tipikus “bunkó rendőr” sztereotípián túl is fontos. Nem csak aktuális problémákra reagál és kórképet mutat, hanem old is, megmutatja a rendőri túlkapások emberi oldalát, a frusztráltságot és a feszültséget, a bűnhődést és a megváltást. Bár a plakátokon a rendőrfőnökön kéri számon az eredménytelenséget Mildred, a filmet mégis a nő és Jason közötti erőegyensúly dominálja. A film elején egyértelműen Mildred áll az erkölcsi értelemben vett jó oldalon, Jason pedig a rossz oldalon, a film közepén helyet cserélnek a végére pedig kiderül, hogy más utat jártak be, de végül ugyanoda jutottak. Mildred Hayes: MWhat’s the law on what ya can and can’t say on a billboard? I assume it’s ya can’t say nothing defamatory, and ya can’t say, ‘Fuck’ ‘Piss’ or ‘Cunt’. That right? Red Welby: Or… Anus. Mildred Hayes: Well I think I’ll be alright then. Engem egészen magával ragadott a film. Többször felkiáltottam, amikor az apró részletek összeálltak és “jött a poén”, amiben az élettapasztalatok esszenciája felért egy gyomorba kapott rúgással. Ritkán imádom a filmeket folyamatukban, sokkal fontosabbnak tartom a végső hatásukat, amit akkor adnak, amikor minden csavar kiderült és teljesen összeáll “mit akart mondani a költő”. A Három óriásplakát Ebbing határában azonban már menet közben szórta a kincseit. Igazi, valós csemegéket.  Ennek viszont az lett a vége, hogy az utolsó nagy poén nem jött össze. Nagyobbat, ütősebbet vártam – legalábbis a felvezetés után -, így először el se akartam hinni, hogy tényleg véget ért a film, nem pedig elszakadt menet közben. De jöttek a betűk (és a mai filmek el se szakadnak), én pedig a hiányérzetemet próbáltam a korábbi nagy “wow”-ok alá rejteni.