A számolás joga igaz történet három zseniális matematikusról, akik megváltoztatták az Egyesült Államokat. Afroamerikaiak voltak és nők – ez pedig nagyon nehéz kombináció volt abban az időben.
Az Apollo-programról, és azokról a bátor asztronautákról, akik az életüket kockázatták a világűr meghódításáért, mindenki hallott. Katherine G. Johnson, Dorothy Vaughan és Mary Jackson nevét azonban nem tanítják az iskolákban, eddig nem nagyon beszéltünk róluk, pedig ők voltak az űrkutatás titkos hősei: nélkülük John Glenn nem kerülhette volna meg háromszor a Földet, és az űrkorszak hajnalának többi csodálatos missziója sem valósulhatott volna meg.
Ráadásul Katherine G. Johnson, Dorothy Vaughan és Mary Jackson minden nőnek példaképe lehet, mert nem csak okosak voltak, hanem bátrak és erősek is. Kiálltak önmagukért, harcoltak önmagukért és azért, hogy a munkájukat a legjobban tudják végezni. Személyes hősöm Dorothy Vaughan, aki nem esett kétségbe, amikor megjelentek az első számítógépek és józan ésszel belátható volt, hogy a munkájára hamarosan szükségtelenné válik, hanem átképezte magát és korának egyik legjobb számítógépes szakemberévé vált. De nem kisebbek Katherine G. Johnson és Mary Jackson sikerei sem, annyira okosak és elszántak voltak, hogy a fehér férfiak uralta világban váltak nélkülözhetetlenné.
Sikereik napjainkban is lenyűgözőek lennének, azonban nekik nehezített pálya jutott: az Egyesült Államok akkoriban messze nem volt a korlátlan lehetőségek hazája: ha valaki nőnek vagy afroamerikainak született, pláne mindkettőnek egyszerre. Katherine G. Johnson, Dorothy Vaughan és Mary Jackson is csak azért kerülhetett az űrprogram közelébe, mert a második világháború megtizedelte a férfiakat, és a súlyos szakemberhiánnyal küzdő kutatóintézmények jobb híján nőkkel, illetve színes bőrű állampolgárokkal töltötték fel az üres helyeket. A NASA virginiai Langley Kutatólaboratóriuma „emberi számítógépeket” keresett, vagyis olyan különleges matematikai képességekkel megáldott számzsonglőröket, akik elvégzik azokat a bonyolult röppálya-számításokat, amiket ma már digitális számítógépek csinálnak.
1958-ban a Szovjetunió fellőtte az első Sputnyik műholdat, és ezzel sokkolta az Egyesült Államokat. Ettől fogva az amerikaiak számára presztízskérdéssé vált, hogy visszaszerezzék az elsőséget az űrversenyben. A NACA-ból ekkoriban lett NASA, és a legkiválóbb tudósok és matematikusok, köztük az „emberi számítógépek” is az űrprogramra álltak rá.
Bár a Virginiában és a többi déli államban még érvényben voltak a faji megkülönböztetést előíró „Jim Crow törvények” (Jim Crow a feketék egyik gúnyneve volt), a Langley Kutatólaboratórium afroamerikai nőkből álló matematikus-csapatot alkalmazott a repülési adatok kiszámításához. Szegregációjuk megmaradt, külön étkeztek, egy félreeső részlegben dolgoztak, aminek Nyugati Számítási Csoport volt a neve, és fizetésük is jóval alacsonyabb volt, mint fehér kollégáiké. De olyan kiváló munkát végeztek, hogy hamarosan nélkülözhetetlenekké váltak a NASA legfontosabb missziójában: ez pedig nem volt más, mint John Glenn készülő űrutazása.
Margot Lee Shetterly interjúk és levéltári kutatások alapján írta meg „Hidden Figures” című regényét a NASA „emberi számítógépeiről”, amely alapján elkészült az azonos című film.
„Nem keresték a nyilvánosságot, örültek, hogy dolgozhatnak – mondja Shetterly. – A történészek sem figyeltek rájuk, a tudósokkal és az űrhajósokkal foglalkoztak. Pedig ezek a nők csodát műveltek a szürkeállományukkal. Nekik köszönhető, hogy egy olyan korban, amikor a számítástechnika még gyerekcipőben járt, embereket tudtunk felküldeni a világűrbe.”
És miközben a munkájuktól emberi életek függtek, úgy kezelték őket, mint a leprásokat.
„Még a mosdóba sem léphettek be, ahová a fehér nők járták – meséli az írónő. – De ők magasra tartották a fejüket, és dolgoztak tovább. Olyanok voltak, mint a nővérek. Támogatták, bátorították egymást, így tudtak emberfeletti teljesítményt nyújtani. Érezték, hogy a példájukkal a feketék jövőjét formálják.”
A számolás joga (Hidden Figures) csodálatos, inspiráló film, Katherine G. Johnson, Dorothy Vaughan és Mary Jackson pedig olyan nők, akikről mesélni kell a lányoknak és a fiúknak is.
A filmhez remekül kapcsolódik, ráadásul hamarosan itt is a Lányok Napja, a lányoknak szóló pályaorientációs kezdeményezés, amit a Nők a Tudományban Egyesület szervez középiskolás lányoknak. Az ingyenes programon a lányok betekintést nyerhetnek a műszaki egyetemek, kutatóintézetek és cégek életébe. Ennek érdekében a fogadó intézmények megnyitják laboratóriumaikat, műhelyeiket és irodáikat; találkozókat szerveznek női professzorokkal és munkatársakkal, akik eleven példaként szolgálnak arra, hogy milyen érdekes és izgalmas egy műszaki egyetemen tanulni vagy egy technológiai cégnél dolgozni. A „Lányok Napja” célja, hogy informálja a lányokat a műszaki, technológiai, mérnöki és informatikai pálya előnyeiről, ezáltal bővítve a lányok látókörét, tágítva a munka világáról alkotott képüket. A kampány olyan pályaválasztási lehetőségekre hívja fel a lányok figyelmét, amelyekre általában nem gondolnak, és egyben ösztönzi őket, hogy ezen fontos döntésüket ne az elvárásokra, hanem valós érdeklődési körükre és képességeikre alapozzák.
KATHERINE G. JOHNSON
Nemzedéke egyik legragyogóbb elméje, matematikus, fizikus, űrtudós.
Nyugat-Virginiában született 1918-ban, és már kisgyermekkorában megmutatkozott különleges matematikai tehetsége. 12 éves volt, amikor első afroamerikai nőként elkezdte tanulmányait a West Virginia University-n. 1953-ban csatlakozott a NASA Langley Kutatóközpontjához, ahol az első űrrepülésekhez végzett röppályaszámításokat. Ő számította ki többek között az első amerikai űrhajós, Alan Shepard pályaadatait, és matematikai tudása nagyban hozzájárult a Friendship 7 történelmi sikeréhez, amikor John Glenn a világon elsőként megkerülte űrhajójával a Földet. A korszak kezdetleges elektronikus számítógépei még nem volt teljesen megbízhatóak, ezért Glenn ragaszkodott hozzá, hogy a fellövés előtt ő is ellenőrizze az adatokat. Káprázatos matematikai tudását később az Apollo-11 holdutazása és az Űrsikló-missziók előkészítése során is kamatoztatta.
Első házasságából három lánya született. 1956-megözvegyült, és 1959-ben hozzáment James Johnson ezredeshez. 2015-ben Obama elnöktől megkapta a legmagasabb polgári kitüntetést, az Elnöki Szabadságérmet, 2016. május 5-én – Alan Shepard legendás űrrepülésének 55. évfordulóján – a Langley Kutatóközpontban róla nevezték el az új számítástudományi részleget.
DOROTHY VAUGHAN
1910-ben a Missouri állambeli Kansas Cityben született, és 15 évesen már az ohiói Wilberforce University ösztöndíjasa volt. A végzés után feleségül ment Howard Vaughanhoz, és hatgyermekes családanyaként tanárként dolgozott, majd belépett a NASA Langley Kutatóközpontjába, ahol az „emberi számítógépek” csapatát vezette, idővel pedig ő lett a NASA első fekete témavezetője.
Amikor a NASA-nál feltűntek az első elektronikus számítógépek, azonnal látta, hogy övék a jövő. Megtanult programozni, és a keze alatt dolgozó nőket is ugyanerre buzdította.
Dorothy Vaughan 2008-ban hunyt el.
MARY JACKSON
1921-ben született. A virginiai Hamptonban nőtt fel. A Hampton Institute-on szerzett matematikusi és fizikusi diplomát. Levi Jackson Sr-ral kötött házasságából két gyermeke született.
Pályáját tanárként kezdte, majd a NASA-nál dolgozott „emberi számítógépként”. Különleges műszaki tehetségét felismerve a NASA egyik mérnöke, Kazimierz Czarnecki arra bátorította, hogy képezze tovább magát mérnöknek. A konok és bátor Jackson egy szegregált fehér egyetemet célzott meg, és harcát végül meg is nyerte: ő lett a NASA első afroamerikai űrmérnöke, és az Egyesült Államok első fekete bőrű női mérnöke. 2005-ben halt meg.
