Azt hiszed, tudatos vagy, de a saját agyad ver át

Naponta több mint kétszáz étellel kapcsolatos döntést hozunk, ám ezek 90%-a nem tudatos. Agyament szokások, rossz beidegződések és egyszerű megoldások, ez az Evés ész nélkül.   Agyunk a legcsodálatosabb szervünk, ám akkor is átver, ha éppen azt gondoljuk, tudatosan táplálkozunk. Brian Wansink táplálkozáspszichológus az elmúlt évtizedekben megfigyelt, mért, kérdezett. Azt vizsgálta, hogy mitől függ mikor és mennyit eszünk, és könyvében, az Evés ész nélkülben be is mutatja ezeket a kutatásokat. “Kivétel nélkül mindenkire igaz, hogy leginkább a környezete határozza meg, mennyit eszik. Nem azért esszük tele magunkat, mert éhesek lennénk, hanem a család, a barátok, a csomagolás, a színek és a gyertyafény, a formák és az illatok, a polcok és tálalók, vagyis olyan körülmények miatt, amelyek magukra vonják a figyelmünket.” Okosnak és céltudatosnak gondoljuk magunkat, miközben csak sodródunk: nem addig eszünk, amíg éhesek vagyunk, hanem addig amíg tele a tányérunk, miközben az adagjainkról fogalmunk sincs. Szívesebben eszünk kaviárt, mint halikrát, escargot-t, mint csigát, és calamari-t, mint tintahalat pedig ez csak játék a szavakkal, az étel, ami a tányérra kerül, ugyanaz. A várakozásaink jobban meghatározzák, hogy mennyire ízlik egy étel, mint maga az étel íze és nagyjából 3 éves korunkig táplálkozunk valódi igényeink szerint, utána már az elvárásoknak és az átvett szokásoknak megfelelően fogy az étel a tányérunkról. Ám 3 éves kor előtt sem sétagalopp az ebéd, a gyerek ítéletét egy ételről, hogy szereti vagy elutasítja, meghatározza az, hogy aki kínálja, milyen viszonyban van azzal az étellel. Öntudatlan grimaszai, a hozzáállása befolyásolja a kisgyerek ítéletét az ételről. És ha nem lenne elég ez a nagy katyvasz, akkor íme a könyvből négy szélsőséges nevelési eszköz, amely egészségtelen táplálkozáshoz vezet:

• Az étel, mint jutalom: “Ha ötöst kapsz a dolgozatra, elviszlek fagyizni.”
• Az étel, mint vigasz: “Edd meg ezt a pudingot, jobban fogod érezni magad tőle!”
• Az étel, mint bűn: “Egyél meg mindent, Afrikában éheznek a gyerekek.”
• Az étel, mint büntetés: “Ha nem eszed meg a zöldségeket, nem tévézhetsz!”

Én gyerekkoromban mindegyiket hallottam és fájdalmas bevallanom, hogy némelyik az én számat is elhagyta, amíg nem olvastam Brian Wansink könyvét.

Az Evés ész nélkül nem diétás könyv és nem elméleti eszmefuttatás, hanem útmutató önmagunk felfedezéséhez. Úgy tárja fel agyunk trükkjeit, hogy azt magunk és gyerekeink javára tudjuk fordítani. Én világ életemben küzdöttem a súlyommal és azzal, hogy szeretek főzni és enni. Amióta elolvastam a könyvet, mindig kis tányérra szedek magamnak – és bár tudom, hogy kevesebbet eszem, mint korábban -, nem élem meg koplalásnak, sőt, a reggeli kiflit is felkarikázom és beterítem vele az egész tányért. Hiába tudom, hogy csak egy kiflit ettem reggelire, nem érzem magam éhesnek, sőt, úgy érzem, hogy sokat ettem, míg korábban, amikor gyorsan bekaptam a reggelit, két kifli után is meg bírtam volna enni “fél disznót”. Brian Wansink a könyvben arról az észrevétlen sávról is mesél, amivel egy év alatt észrevétlenül fogyhatunk vagy észrevétlenül hízhatunk. Az elmélet persze, egyszerű, mindenki ismeri: kevesebbet kell enni és akkor fogyunk. De mennyi az a kevesebb, amit még nem érzünk lemondásnak és “éhezésnek”, miközben a szemünknek hiszünk és nem a gyomrunknak. Hogyan keltheti a kevesebb a több illúzióját és hogyan tudjuk kicselezni saját agyunkat? Milyen poharat vásároljunk az üdítőnek, hova tegyük az édességeket a konyhában és hova a gyümölcsöket? “Mekkora egy egészséges adag nassolnivaló? A gyerekek hajlamosak azt hinni, az adag mérete végtelen, és alku tárgyát képezi – annyi, amennyi rendelkezésre áll, illetve amennyit ki tudnak csikarni a szüleiktől. Ha a csokoládé kiszerelése 5 dkg, akkor az 5 dkg a megfelelő adag. Ha 10 dkg, akkor 10 dkg a megfelelő adag.” A könyvespolcon kedvenc szakácskönyveim mellét tettem az Evés ész nélkült és tudom, hogy újra és újra elő fogom venni, mert fontos és megunhatatlan. UPDATE 2018.03.03.: Nem kellemes azzal szembesülni, hogy valamit értéknek, fontosnak gondoltam, a “fontos könyvek polcára tettem”, hittem benne, majd kiderül róla hazugság, illetve csaláson alapuló nem tudományos mű – tehát nem csak az agyam ver át, de Wansink is. Wansink elhiteltelenedett, kutatásairól az derül ki, hogy módszerei aggályosak, megállapításai nem hiteles kutatási módszerekkel alátámasztottak és nincs empirikus bizonyíték sok tanulmányának a következtetéseire. Kellemetlen szembenézni azzal a ténnyel, hogy számos gondolatát önmagamra érvényesnek és “felszabadítónak” éreztem. Tehát itt a kérdés, hogyan is viszonyuljak most az Evés ész nélkül című könyvhöz. Arra jutottam hogy semmiképpen se a táplálkozás bibliájaként vagy tudományos műként, sokkal inkább érdekes, de nem bizonyított gondolatok gyűjteményeként. Persze, lehetne törölni a bejegyzést és mélyre temetni az apró szégyent, hogy megvezettek, de, szerintem, nagyobb tanulság, hogy nem az a baj, ha tévedünk, ha olyannak hiszünk, aki erre érdemtelen, hanem az, ha ezt nem tudjuk beismerni. UPDATE 2018.09.24. Eddig Wansinknak 13 tanulmányát kellett visszavonnia, mert “tudományos mulasztásokat” vétett, azaz csalt a kutatásai során és addig rendezgette a számokat, amíg a hipotézisének megfelelő állításokat hoztak. Egészen nehéz normálisnak maradni ebben az őrültek házában. Nem csak Wansinkról derülnek ki “érdekes” dolgok, de a D-vitamin szószólójáról, Michael Holick is kiderült, hogy elég sok támogatást kapott olyan gyógyszeripari cégektől, akik nagyot profitáltak a D-vitamin iránti keresleten és akkor még nem is beszéltünk a homeopátiáról és a Kalciumról.