Gravitáció: 90 perc levegő és gravitáció nélkül

Ha Alfonso Cuarón nem kap Oscart a Gravitációért, akkor a Filmakadémia kritikusai vakok és érzelmi nullák. Az év legszebb és legjobb filmje! Az esetek 90%-ban hol ügyesebb, hol “ezen még van mit dolgozni” típusú parasztvakításnak tartottam a 3D-s mozikat, illetve elfogadtam, hogyha a mozi élni akar, akkor valamivel többet kell tudnia, mint egy óriási tévé. Aztán IMAX 3D-ben láttam a Gravitációt (Gravity) és 90 percig alig mertem levegőt venni, nehogy összetörjem a varázslatot. Alfonso Cuarón legújabb filmje, a Gravitáció – amit Emmanuel Lubezki operatőrrel forgatott -, lélegzetelállító. Elképesztően gyönyörű a látvány – megmutatja az űr minden csodáját -, ám a film nem ragad meg a technikai bravúroknál, hanem mint egy tökéletesen megírt színházi kamaradarab, két szereplővel az élet legfontosabb kérdéseit boncolgatja. Okosan és szépen mesél a magányról, a lélek ürességéről, a reményről és az élni akarásról.

A Gravitáció nem sci-fi, illetve szigorúan véve az, hiszen a közeljövőben játszódik – már a Föld körül kering a kínai űrállomás és az Explorer nem csak egy terv, hanem működő űrsikló -, mégis időtlen történet. Az emberiség vágya, amióta felfedezte, a világűr végtelen, tele van csillagokkal és bolygókkal, hogy felfedezze, meghódítsa. Az űr azonban nem az embernek való: korlátozottak a készletek, túl hideg van, túl nagy a csend, nincs levegő és nincs gravitáció. Az űrben az ember még kiszolgáltatottabb, még kisebb porszem, mint a Földön.

A sztori szerint egy küldetés során baleset történik az Explorer űrsiklóval és az űrben csupán két túlélő marad: a veterán űrhajós (George Clooney) és az életében először az űrben járó mérnök (Sandra Bullock). Megszakad a földi kapcsolat is, teljesen magukra maradnak és egyedül kell túlélniük egy olyan közegben, ahol az ember segítség nélkül életképtelen. Sandra Bullock még egyetlen filmben sem volt ilyen csodálatos, George Clooney pedig igazán vicces és könnyed. Alfonso Cuarón jól váltogatja a humort és a kétségbeesést, a reménytelenséget és a reményt, a közelit és a végtelent: felkavar, összetör, megsimogat. Bámulatos mozi!

A Gravitációt mindenképpen látni kell és IMAX 3D-ben. Minden pénzt megér! A mozi történetében az első mozgófilm jelentett akkora élményt, mint ez a film!