Karácsony előtt könyvet megjelentetni : kész siker. Nekem is az utánynyomásból jutott, tehát minden “szaktárs” megírta már recenzióját.
Amilyen gyorsan olvasható a mintegy 400 oldal, olyan gyorsan el is felejthető. Ez az a könyv, amely sosem kerül a könyvespolcomon szemmagasságba. Inkább gyorsan elajándékozom, mert megőrizni tényleg felesleges. Azonban igazi üdítő olvasmány a tanulnivalók és a merázó lélektani drámák között.
Nincs jelentősége, de 2001-ben én neki szurkoltam a számtalan tévéelnök – jelölt között.
Bár nem láttam minden produkcióját a televízióban, ismertem tevékenységét a rádióból.
Imitt – amott olvastam nevét: botrányok, sikerek vagy botlások:
Friderikus Sándor.
Szerintem nyitott, tehetséges ember; mer kockáztatni, bírja a munkát, szerencséje is volt és kitartó. Vannak természetesen hibái , vélelmezem, hogy hibázott is az életben, a munkája során, de erről nem szól a könyv. Annak ellenére, hogy Mihancsik Zsófia ” régi motoros” , jól ismerik egymást Friderikusszal. Az alákérdezést újságíró koromban sem szerettem, most sem szenvedhetem.
Imitt – amott eszembe jutott Obersovszky Péter : Csukjátok le Tévémacit! című könyve, de nyilván csak a televízió tarthatatlan helyzete miatt, meg az aranyszabály, miszerint ahonnan eszünk, oda nem tojunk. (A Friderikusz – Mihancsik szerzőpáros mentségére legyen mondva, kulturált szövegkörnyezetben.)
A könyv végére érve hiányérzetem támadt: nagyon keveset tudtam meg Friderikusz Sándorról.
Egyetlen bekezdést vártam volna, amely úgy kezdődik: Hibáztam és utólag bocsánatot kérek… XY-tól. Vagy : ma már tudom, hogy rossz döntést hoztam ekkor és ekkor…, így ötven évesen rájöttem…
A makulátlan Friderikusz Sándor nimbusza ez a kötet.
S ilyenkor nem csak az “örök kételkedőben” merülnek fel kételyek.
http://www.friderikusz.hu/
Wikipedia -> Friderikusz Sándor
