Beatrix Potter meséinek világát viszi tovább Cynthia és Brian Paterson a Foxwoodi mesék sorozatban.
A sorozatban már megjelent A nagy felfedezés, A bűvös szán, A titkok völgye, A csempészek, Karácsonyi meglepetés, A titkos recept, mire mi a kezünkbe vettük Az evezősversenyt, de ez egy pillanatig sem okozott problémát, hamar megismertük a három főszereplőt és velük vágtunk bele a nagy kalandba.
“Messze-messze, mesés tájakon innen és varázslatos völgyeken túl, létezik egy csodálatos hely, ahol megállt az idő. Az állatcsaládok békében és szeretetben élnek, s a legkisebbek keresztül-kasul becsatangolják a környező vidéket.” – írják a hátsó borítón, ám ez az idill felületes, komoly csaták és nagy tanulságok kerekednek egy egy történet végére.
Nyúl Beni, Egér Misi és Sün Tádé, ahogy Foxwood minden lakója a nagy regattára készülődik és Vidra kapitány segítségével gőzhajót építenek. Apró malőr a történetszövésben, hogy egy evezősversenyen hogyan indulhat egy gőzhajót, de hagyjuk. Amikor olvastuk, teljesen logikusnak tűnt, hogy a csaló patkányok ellen nagyon és erős hajó kell.
Természetesen a mese legizgalmasabb része a verseny, amikor a patkányok fütyülnek a fair play-re és mindenkin átgázolva eveznek a célhoz.
Bevallom, én arra számítottam, ennyi gonoszság után ha nem is jéghegynek ütközik a patkányok evezőse, de legalább léket kap, ám a mese ugyanolyan karcos, mint a 18. és 19. századi mesék, ahol a gonoszság nem holmi kesztyűbáb, hanem valós és létező dolog. És a(z állat) gyerekek élete sem csupán móka és kacagás, hanem tévednek, hibáznak, sőt figyelmetlenek is, de tanulnak a hibáikból és helyén van a szívük és az eszük.
Talán azért se veszi senki a fejemet, ha elárulom, nem a gőzhajó nyeri az evezősversenyt, viszont a mese végén a gyerekek Benivel, Misivel és Tádéval “érnek célba” és lelkesen hisznek a barátságban, a sportszerűségben és az emberi jóságban.
