A bizonytalanság félelmetes. A suli is félelmetes, ha ismeretlen. Iskolás dolgok nagycsoportosoknak, félig mesésen.
Az ovi után a sulira rá kell hangolódni. Lélekben és fejben. Nem elég azt mondogatni a gyereknek, hogy most már olyan nagy és okos vagy, hogy meg fogsz tanulni írni és olvasni, és innentől csendben kell ülnöd a padban és figyelni, hogy mit mond a tanár. Őszintén szólva, ha én lennék 6 éves és nekem mondanának olyanokat, hogy most már sokat és csendben kell ülnöm, rettentően megijednék. Az rendben lenne, hogy kapok egy csomó új dolgot – tollat, füzetet, táskát – és sok-sok könyvet, de hogy nem lehet játszani, az igazán elkeserítő lenne.
Finy Petra az Iskolások kézikönyvében elmeséli, hogy mi történik egy gyerekkel, amikor szeptemberben elkezdődik az iskola. Milyen az iskola, mi történik az órákon és hogy azok nem önmagukért valóak, hanem izgalmas dolgok. Még a játéknál is izgalmasabbak. Bemutatja, mi mindennel találkozik egy kisgyerek a suliban és általában milyen szabályok vannak az iskolákban.
Az Iskolások kézikönyve nem egy mindenre jó könyv, amelynek elég felolvasni mind a 71 oldalát, végignézni Pásztohy Panka remek illusztrációit és kész, ezzel az iskolára készülés kipipálva. A könyv remek alap arra, hogy az iskoláról beszélgessünk, a gyerekünk elmondja, milyen félelmei és várakozásai vannak, mit talál aggasztónak és milyen kérdései vannak az iskoláról. Mert sokszor csak hisszük, hogy tudjuk, mi jár a gyerekünk fejében, és elfelejtjük megkérdezni, igazán odafigyelni. Az is lehet, hogy a gyerek kérdései banálisnak tűnnek majd. Nekünk banálisnak, neki viszont életbevágóan fontosak. Ne csak arról meséljünk neki, hogy nekünk milyen volt az iskola – főleg akkor ne, ha utáltuk -, hanem csináljunk hozzá kedvet. Finy Petra könyve remek kedvcsináló, suli előtt érdemes alaposan átforgatni.