Egy mogorva öregember, egy idegesítő kisfiú, egy bohókás kutya és egy különleges madár. Már a szereplők garantálják a sikert, de a Fel (Up) a jó forgatókönyvet sem nélkülözi.
Alig néhány perce ment a film és én már a könnyeimet törölgettem meg nyeltem nagyokat, mert milyen illetlenség bőgni egy mesefilmen. Na ja, viszont az “elszalasztott” lehetőségek érzékenyen érintenek. A valóságban és 3D-ben is. Gyönyörűséges, ahogy szavak nélkül csak képekben eltelik egy élet. Szeretetben, praktikus döntésekkel, megvalósulatlan álmokkal.
Innen azonban már nem is olyan meglepő, hogy egy reggel Carl Fredricksen ahelyett, hogy bevonulna meghalni az öregek otthonába, lufikat köt a házára és elindul megvalósítani felesége régi, kalandvágyó álmát. Az utazás azonban nem zavartalan. Bekopog hozzá – igen a levegőben – Russell, a nyolcéves és végletekig optimista cserkészfiú, találnak egy “beszélő” kutyát és barátságot kötnek egy ritka madárral. Utóbbira azonban a “gonosz” vadászik. És Carlnak döntenie kell, felesége álmát valósítja meg vagy új barátainak segít.
A Fel (Up) ízig-vérig mese. Imádtam.
Up az IMDb-n
Up hivatalos oldala
