Kellemesen klisés, szórakoztatóan romantikus-erotikus és egy fárasztó nap után is ébren tart.
Senki sem vallja be szívesen, hogy a szigorú diéta ellenére benyomott egy nagy tábla Milka csokit. Na, én éppen így vagyok Rachel Gibson Hokisok-sorozatával. Tudom, hogy nem illenek a büszkeségfalra és rengeteg jobb könyv van a világon, amit még nem olvastam, pedig kellene, mégis kedvelem és nem tudok ellenállni. Mert szórakoztatnak és kikapcsolnak, és egy fárasztó nap után se alszom be fél oldal után. Tudom, hogy rohadtul egyszerű (és könnyen felejthető) történetek minimális jellemfejlődéssel, mégis oldalról oldalra magával sodor, a katarzis pedig jól felépített, felemelő, bár semmi meglepő. (Néha jó elhinni, hogy léteznek olyan férfiak.) És esténként nekem jobban esik egy Rachel Gibson könyv, mint egy pohár bor. Csak az a baj, hogy túl gyorsan fogy el.
A sorozat negyedik kötete, a Szerelmi katasztrófák, megint tökéletes időzítéssel jelenik meg Valentin-nap előtt, de a borítója nem olyan béna, mint az előzőnek, és ahogyan lenni szokott a történet az előzmények nélkül is megállja a helyét – csupán laza mellékszálakkal kapcsolódik a korábbi részekhez -, a pasi megint egy tökéletes példány, félisten kidolgozott izomzattal, hatalmas szívvel, lélegzetelállító mosollyal és minden harmincat betöltött nő álma. Ja, és az élete a hoki. (Oké, a sport miatt is bírom ezeket a könyveket. Kedvelem a profi hokisokat és profi amerikai focistákat.)
A nő kicsit bonyolultabb, de semmivel sem hétköznapibb vagy életszerűbb. Volt sztripper és Playboy-nyuszi, aki hozzáment egy nagyon öreg és nagyon gazdag férfihoz és a férfi halála után megörökölte a jéghoki csapatot, pedig nem is szereti a hokit. Természetesen nagymellű és szőke.
Tehát ők ketten találkoznak és túl sokat veszítenének, ha egymásba bonyolódnának. De a szívnek nem lehet parancsolni, főleg nem egy romantikus regényben… És persze, most sem az a kérdés, hogy összejönnek-e vagy sem, az az út szórakoztató, ahogyan eljutnak a happy end-ig.
