Eve Ensler író, előadóművész, feminista és nőjogi aktivista. Rengeteg okos gondolata van, de engem gyakran a férfiak pártjára állít.
A vagina monológok az a könyv, amit minden nőnek életében egyszer el kellene olvasnia, majd megírni saját vagina monológját és elfelejteni a könyvet. A könyv a férfiaknak is ajánlott, mert általa jobban megérthetik a nőket és a női szexualitást.
Eve Ensler könyve és azonos című színdarabja évek óta töretlen siker. A nők végre olyan dolgokról beszélhetnek szabadon, amelyről eddig se az anyjukkal, se a barátnőikkel nem tudtak. Tabuk, félelmek és fájdalmak kerülnek a felszínre. Ez jó, nagyon jó! Szükség van rá, hogy beszéljünk az eddig agyonhallgatott dolgokról.
Fontos, hogy a nők ismerjék és jóban legyenek a testükkel és ezzel együtt a lelkükkel. Enélkül nincs magabiztosság és az a titkos kisugárzás, ami megbabonázza a férfiakat. A “kibeszélés” ereje valóban gyógyít és az elnevezések visszahatnak az életünkre. Ha valakinek csúnyája van, az nem lesz jóban semmivel és senkivel. Ugyanakkor nem gondolom, hogy ha ezrek skandálják a vagina vagy a pina szót, attól boldogabbak lesznek. Nem egy női falkában kell bátornak lenni és főleg nem a férfiak rovására. A férfiellenesség ugyanúgy nem old meg semmit, mint a hímsovinizmus. Ráadásul könnyen tévútra visz.
A vagina monológok az általánosításból fakadóan túlságosan férfiellenesek, de közben, a sorok között ott a női szexualitás összetettségének és titokzatosságának himnusza. Felkavaró, megrendítő, olykor vicces gyűjtemény. Fontos mankó, hogy minden nő megtalálja a saját hangját (a saját vagina monológját) és ezzel együtt önbecsülését. A nők általában azért szeretik ezt a könyvet, mert végre beszélhetnek valamiről, ami meghatározza az életüket és végre fellélegezhetnek, hogy nincsenek egyedül, nem ők a hibásak azért, mert bántották, megalázták őket. Nem nekik kell leszegett fejjel menni az utcán.
Azonban nem lehet minden bajt a pasikra fogni – oké, tettek azért, hogy olykor még a keresztvizet is leszedjük róluk -, de unalmas és üres lenne a világ nélkülük. Nem minden férfi erőszakos barom, nem sérthetjük meg őket azzal, hogy megbélyegezzük valamennyit. Hiába vágyjuk a férfiak szeretetét, tiszteletét és elismerését, ha mi nem szeretjük, nem tiszteljük és nem ismerjük el az ő teljesítményüket.
A mostani, jubileumi kiadás vadonatúj, eddig sehol nem látott vagy olvasott monológokkal egészült ki, és beszámol az Eve Ensler által útjára indított nőjogi mozgalom, a V-nap eredményeiről is.
Eve Ensler: A vagina monológok (részlet)
AZ ÉN VAGINÁM AZ ÉN SZÜLŐFALUM VOLT
A vaginám: zöld rét, hamvas-harmatos rózsaszín mező volt. Tehénbőgés, lenyugvó nap, kedvesem érintése, puha szalma.
Van valami a lábaim között. Nem tudom, mi az. Nem érintem meg. Már nem. Soha többé. Azóta nem.
Cserfes volt az én vaginám, türelmetlen, nem bírt várni. Szavakkal szólt egyre-másra, abbahagyni sem próbálta, beszélt folyton: igen, igen, ó igen.
Ó nem! Azóta nem, mióta álmaimban egy döglött állat van odalent, vastag fekete horgászzsinórral odavarrva… és dögszaga lemoshatatlan… és dől a vér felhasított torkából, átvérzi nyári ruhámat… átvérzik mindegyik nyári ruhámon.
A vaginám leánydalokat énekel, kecskék nyakában lógó kolompok dalait, vad őszi mezők énekét, vaginadalokat, szülőfalum vaginaénekét.
Azóta nem, mióta hosszú, vastag puskacsövet nyomtak belém a katonák. Jéghideg a puskacső, megfagy tőle a szívem. Nem tudom, elsütik-e a fegyvert, vagy keresztültolják riadt, vergődő agyamon. Hat szörnyeteg orvos, fekete maszkban… most bo¬ros¬üve¬ge¬ket nyomnak belém… és seprű nyelét… aztán a seprű másik végét is.
A vaginám: zúgó folyó vize, kristálytiszta, napégette kövekre fröccsenő víz, napégette köveket áztató, sziklák repedéseit csiklandozó körforgás.
Azóta nem, mióta hallottam a kettévágott citrom sikolyával szétszakadó bőr hangját, mióta kezemben maradt egy leszakadt bőrdarab a vaginámból… ajkának egyik fele – mióta csonka lett, és én is csonka lettem vele.
A vaginám: zúgó folyó mentén, termékeny falu. Az én vaginám: az én otthonom.
Azóta nem, mióta ürülék és égett hús bűzében hét napig használtak felváltva… és bennem hagyták mocskos spermájukat. Mérgezett vizű, gennyes folyó lettem, elpusztult bennem az élet, elpusztultak a halak is.
A vaginám: zúgó folyó mentén, termékeny falu.
Elfoglalták, lemészárolták, felégették.
Nem érintem meg többé.
Nem járok arra.
Máshol lakom.
Nem tudom, hol.
A V-NAP NYILATKOZATA
V-nap,
míg véget nem ér az erőszak
A V-napot a nők elleni erőszakra válaszul szervezzük.
A V-nap látomás: egy olyan világé, ahol a nők biztonságban és szabadon élhetnek.
A V-nap követelés: a nemi erőszaknak, a vérfertőzésnek, a bántalmazásnak, a női nemi szerv megcsonkításának, a szexrabszolgaságnak meg kell szűnnie.
A V-nap bátorítás: hisszük, hogy a nőknek alkotással és gyarapodásban kell tölteniük az életüket, nem pedig úgy, hogy szörnyű atrocitásokat élnek át, és sérülésekből lábadoznak.
A V-nap katalizátor: azzal, hogy adományokat gyűjtünk és tudatosságot teremtünk, egységesítjük és megerősítjük a létező erőszakellenes erőfeszítéseket. Azzal, hogy messze ható tudatosságot ébresztünk, világszerte megalapozzuk az új oktatási, védő és jogi intézkedéseket.
A V-nap folyamat: addig dolgozunk, amíg kell. Nem hagyjuk abba, amíg meg nem szűnik az erőszak.
A V-nap különleges nap: a V-nap minden évben Va¬len¬tin-napon van, így ünnepeljük a nőket és az erőszak megszűntét.
A V-nap erős, heves, megállíthatatlan mozgalom és közösség. Csatlakozz hozzánk!
Látogasd meg honlapunkat: www.vday.org
Nyitott Könyvműhely>>
