Ne röhögj anyádon, hanem csináld velem! – szólt a gyerekeimnek a felszólítás és azóta hárman “bénázunk”, de ezt kicsit se bánjuk.
A gyerekek mellett nekem a rendszeres mozgást a legnehezebb megvalósítani, mert hiába járom meg gyalog naponta többször a suli-ovi-otthon távot, ez még messze van a fitt állapottól. Mivel a gyerekek (munka és háztartás) mellett nehezen találok időt a sportra, így kapóra jött Agócs Írisz Szia, jóga! könyve: együtt kezdtük el tanulni a Napüdvözletet. Az ászanák sorrendje már megy, a kivitelezés még pontatlan, ám jókedvűek vagyunk és lelkesek. Engem az szórakoztat a legjobban, hogy érzem az összes izmom – még akkor is, ha ez jelenleg fájdalmas szembenézés a rugalmasságom hiányával – és hogy olyan dolgot csinálunk együtt, amely mindannyiunkat boldogsággal tölt el. A gyerekeim is a közös (viccesen eltöltött) időt élvezik a legjobban és azt, hogy megelevenítjük a “mesekönyvet”.
A könyv harmadánál járunk, ha a Napüdvözlet már jól megy, a tervek szerint haladunk tovább a Holdüdvözlettel és a Földüdvözlettel. (Valamint innen a végtelenbe és tovább!)
